Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911
szemben”.71 A pángermán törekvések már a 19. században tapasztalhatók voltak, még Ady Endre is írt — évekkel korábban, éppen Vészi Budapesti Naplójában - figyelemfelhívó publicisztikát a pángermán szemléletmód jelszaváról, hogy „az egész világ német vagy legalább is németnek kellene lennie az egész világnak”.72 De ennél is többről van szó Scotus Viator esetében. Úgy véljük, Vészi Józsefnek majdhogynem személyes ügye volt a Seton-Watsonnal73 folytatott vita. Történészek szerint a 20. század elején mindenki őt olvasta, ha valamit tudni akart Magyarországról.74 Robert William Seton-Watson éppen abban az időben kezdett foglalkozni a monarchia nemzetiségeinek kérdésével, amikor Vészi a Fejérváry-kormány sajtóirodájának vezetője lett.75 Egy évvel később, amikor Vészi már kiköltözött Berlinbe, kezdtek megjelenni az angol szerző Magyarország jövőjének bizonyos feltételekkel esélyt adó, ám keményen kritikus cikkei a Spectator oldalain.76 Vészi hazafiúi kötelességnek tartotta a negatív országkép visszautasítását. E tekintetben egy érdekes, paradox ellentmondás mutatkozott a Jung Ungarnban. S ez a szembenállás már világnézeti és nemcsak nemzedéki különbségeket mutat. Míg Vészi a Seton-Watson bírálata ellen küzdött, addig itthon a polgári radikalizmus orgánuma, a Huszadik Század javarészben elfogadta, hasznosnak mondta, sőt megköszönte a brit publicista észrevételeit.77 A Jung Ungarn utolsó számában Peisner sajtószemléjében röviden idézi, amint Jászi és folyóirata védelmébe vette Seton-Watson kritikáját. Azt írja Jászi, Scotus Viator művét fizetett bérenc művének bélyegezték azok, akik a mindenkori kormányhatalom cselédei. Jászi azokat is megnevezte, akik a bírált valóságért felelősek voltak: „a gyalázatos rendszer, nem a magyar nép és az öntudatos polgárság műve, hanem a feudális Magyarországé és szolgahadáé” 71 Országgyűlési almanach az 1931-1936..., i. m., 549. 72 Napóleon von Theilgut, Budapesti Napló, 1904. március 18. 73 Robert William Seton-Watson (1879-1951), skót származású brit publicista és történész. Publicistaként 1906-ban a Spectatorban jelentkezett álnevén, melyet nemsokára maga oldott föl. A közép-kelet európai térség nemzetiségi szakértője volt. A világháború előtt élénken kritizálta a magyar nemzetiségi politikát, ösztönözte a monarchia felosztását. A máig hatóan negatív magyarság-kép propagálója. 1920 után a történészi pályát választotta, a Royal Historical Society elnöke. 74 Taylor, Alan John Percivale, The Trouble Makers: Dissent over Foreign Policy, 1792-1939, London, H. Hamilton, 1957,88. - Idézi: Jeszenszky Géza, Az elveszett presztízs: Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában, 1894-1918, Budapest, Magvető, 1986. 75 A Fejérváry-kormány 1905. június 18. és 1906. április 8. között volt hatalmon. 76 Jeszenszky, i. m., 156-249. 77 Seton-Watson, R. W, Corruption and Reform in Hungary: Study of Electoral Practice című könyve kapcsán - London, Constable & Co, 1911.: Jászi Oszkár, A magyar választási korrupció, Huszadik Század, 1911, 382-384. - Itt hívjuk fel az olvasó figyelmét, hogy 1901-ben Vészi József is alapító tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak, sőt annak választmányában is dolgozott. 193