Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911

A Jung Ungarn tanulmány-rovata

A Jung Ungarn számok első felében kaptak helyet a publicisztikák (ezek mindegyikét a főszerkesztő, Vészi József írta), erre következtek az értekező és ismeretterjesztő dolgozatok, könyvszemlék. A legjobb szakértők tollából. Fordítót soha nem tüntetnek fel ezeknél a publikációknál, valószínű, hogy 1911-ben többnyire a szerzők is kétnyelvűek voltak. A tanulmányok megjelölték a szerzők hivatali funkcióit is, támaszkodtak a szerzők intézményi tekintélyére is. A lapot Vészi kéthasábosan tördelt glosszarovata zárta.

Vészi az első publicisztikájában33 - mint már idéztük a Jung Ungarnt szemléző Világból is - megidézte a szabadelvű igazságügy-minisztert, Szilágyi Dezsőt, akit Jászi Oszkár így búcsúztatott halálakor, 1901-ben: „Egész kétségtelen előttünk, hogy a jövő történetíró Szilágyi Dezső halálával fogja megjelölni a magyar liberalizmus végét”.34 A Jung Ungarn ezt az egyre gyengülő liberalizmust akarta továbbvinni, ennek az eszmének képviselője volt ekkor Vészi József is. Elősoroljuk és kommentáljuk a folyóirat legfontosabb tanulmányait. (Jelezzük, hogy az írások tartalmi elemzésére egy későbbi dolgozatunkban fogunk sort keríteni. Itt és most elsősorban informáljuk az olvasót az elfeledett orgánumról.)

Az első publicisztika után közvetlenül következett Emerich von Halász, azaz Halász Imre35 a három részben folytatódó, egyenként is terjedelmes Bismarck és Andrássy című esszéje. A közlésfolyam utóbb megjelent a Nyugatban, majd 1913-ban önálló könyvként is.36 A közléssel egy mindkét ország közönséget is érdeklő külpolitikai témának adott helyet a Jung Ungarn. Fontos volt a téma az itthoni közönség számára, mert nemhogy külpolitikai informáltságról nem lehetett ekkor itthon beszélni, de még külpolitikai hangulatról sem, mint a könyv megjelente után a korabeli szemléző megfogalmazta. A német érdekektől magát többször elhatároló Andrássy Gyulát Bismarck egyébként a nemzetközi politikában legjobb hadnagyának szerette volna tudni, bár fölöttébb bosszantotta önállósága. Ugyanakkor a három császár (az osztrák, a német és az orosz) együttműködésének egyedüli biztosítékát és a dualizmus stabilitásának legfőbb zálogát látta és tisztelte Andrássyban. Komoly hibájának tartotta azonban, hogy túl sokat foglalkozott a jövővel kapcsolatos kombinációkkal, és

33 Vészi, Josef, Gespräch mit einem Toten, Jung Ungarn, 1911,1,1-11.

34 Jászi Oszkár, Szilágyi, Huszadik Század, 1901,158.

35 Halász Imre (1841-1918), publicista, szerkesztő (Pesti Napló, Magyarország, Magyarország Anyagi Érdekei, Pester Lloyd, Neues Pester Journal, Nemzetgazdasági Szemle, Kelet Népé). 1911-ben a Nyugat közölte Egy letűnt nemzedék című emlékiratát. Újrafelfedezését lásd: Kőszeg Ferenc, Egy letűnt nemzedék elfeledett krónikása: Halász Imre, Holmi, 2008, 1,108-128.

36 A mű ismertetését lásd: Lengyel Géza, Bismarck és Andrássy: Halász Imre könyvéről, Nyugat, 1913, 10, 763-765. - A kapcsolat modern feldolgozását: Diószegi István végezte el: Diószegi István, Bismarck és Andrássy: Magyarország a hatalmi politikában a XIX. század második felében, Budapest, Teleki László Alapítvány, 1999.

187