Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911
kozás „nem a német, de a legjobb angol szemlékkel vetekszik”, eleven, sokszínű és komoly. Az írás szerint Berlinben is kitüntető figyelem övezi a folyóiratot. Ignotus a két szerkesztő érdemeit is számba veszi. Vészi polihisztori műveltségének kiteljesedését dicséri, Hatványt „impetuózus tehetségnek” nevezi, akinek „esztétább érdeklődését cselekvésbe tudja vinni a hatodik érzéke: a közönség iránt való”. A folyóirat rendeltetéséről gondolkozik Ignotus. Nemcsak azt tartja fontosnak, hogy a külföld számára mutat rólunk képet a Jung Ungarn, hanem hogy itthon is megerősíti a modernség hadállásait. Merthogy még itthon sem kellően tudott, propagálja a jövőt igen lelkesen Ignotus, hogy már van egy „új Magyarország”. „Biztatásul és bizonyítékul” látni és láttatni kell ezt az országot. A „nemzetek sem lehetnek el közönség nélkül. Az öntudat szép dolog, de mástól kapom. Egyes is, nemzet is. [...] A siker akkor teljes, ha észreveszik. S kivált nálunk, ahol magunkban is meghasonulva, az újat, ami jelentkezik, nemzetrontó értéktelenségnek érzik azok, akik a régiből élnek, s a réginek még értékeit is akadálynak érzik azok, akik újjal akarnak felülküszködni: nálunk kell idegen szem, mely mindezeket már megpróbált nemzeteknek tapasztalt nézésével bíránk tud lenni — érdeklődő, de érdektelen. Amely megismer és elismer bennünket. S melynek megismerése és elismerése aztán kényszerítés arra, hogy itthon, magunk is, megismerjük és elismerjük egymást.” A világ keveset tud rólunk. „Foglalkozni mindenesetre foglalkoznak velünk, tudni mindenképpen tudnak rólunk -, de ahogy addig foglalkoztak, az megalázó volt, s amit eddig tudtak, az bántó volt. Fogyatékos értesüléseiben híve a leggonoszabb indulat is jóhiszemmel ádázódhatott ellenünk. Életérdekünk - mert bizony függ sorsunk a világ ítéletétől -, hogy bárkinek, aki a magyar kérdést hántorgatja, ne legyen joga keveset tudni rólunk. Ha van mód arra, hogy mindent tudjon, akkor nincs joga kinyitni a száját, amíg mindent nem tud.” A politikai feladatot abban látja, hogy míg hivatalos német politikát az „alldeutsch kacérkodás deszavuálja” a magyar politikát pedig áthatja a „német hatással való elégedetlenkedés” az ifjabb német és magyar nemzedékek „aláépítkezzenek” a politikai kényszerűségnek és a gazdasági valóságnak, írja a modern magyar folyóirat főszerkesztője. A berlini befogadó környezetet ezúttal nincs módunk hosszan bemutatni, csak néhány adatot közlünk a német sajtó korabeli állapotáról. A német nemzetállam létrejötte után Berlin valóban rendkívüli fejlődésnek indult, az egykori porosz fővárosnak a századfordulón már több mint 3 millió lakója volt. Vészi József eredendő közege, a napi politikai sajtó, kimagasló számadatokat mutat. A három nagy napilap, az Ullstein kiadóvállalat kötelékébe tartozó Morgenpost, az August Scherf Verlag Lokal Anzeigern és a Mosse-cég, Theodor Wolff által szerkesztett Berliner Tageblatt című lapja együttesen egymillió előfizetőt mondhatott magáénak. 1914-ből van statisztikai adatunk, ebben az évben Németországban 4200 újság és 6500 folyóirat jelent meg.16 Persze a Jung Ungarn 16 Fritzsche, i. m., 53. - Kirívóan gyors volt ez a fejlődés, 1841-ben még 25 potenciális 182
