Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál
II. Vilmos császárhoz hasonlította),42 jóllehet a művészet már képes magát megvédelmezni a hatalommal szemben. A magyar tanárság psychéjéhez című írásában még hozzátette: a tanárok feladata „tényező lenni a magyar közélet kialakulásában’!43 Ezért a tanároknak fel kell hagyniuk a „filozopterséggel” (el kell hagyniuk az elefántcsonttornyot), és hozzá kell járulniuk „az új magyar társadalom” kialakításához: „A magyar közélet legfőbb kulturkívánalma: hogy Magyarország szűnjön meg jogász-pays de Cocagne [Paradicsom vagy Eldorado] lenni. Ne legyen a tanár meddő trappistája (az legalább sajtot készít) az életnek. Merüljön bele a közéletbe. [...] A magyar intelligentia egyik legértékesebb eleme legyen aktív tényezője a magyar közéletnek."44 Szabó Dezső válaszával egy időben jelent meg Laczkó Gézáé is, amely a „hivatalos irodalom” illetve tudomány lekezelő stílusa ellen tiltakozott.45 Sőt amikor néhány hét múlva a Budapesti Hírlap elvitatta a Nyugat körétől a nyomorúság ábrázolásának jogát a Móricz Zsigmondot ünneplő Nyugat-matiné kapcsán, Ignotus felháborodva riposztolt: „De végre is ez a kör tartja el ma a magyar festészetet, a magyar zenét, a magyar irodalmat, nagyrészt a magyar színházat is és a magyar sajtót.”46 Szolidaritás a tudománnyal A bécsi történészkörhöz47 tartozó Szekfű Gyula Rákóczi-könyve - mely új, de- mitizáló megközelítést nyújtott a fejedelemről - 1914 elején hatalmas vihart kavart a magyar szellemi és politikai életben.48 Szekfű könyve az 1906 és 1910 42 Szabó itt a II. Vilmos által 1900-ban ratifikált Lex Heinzére gondolhatott. Lásd ehhez: Lenman, Robin J. V. Art, Society and Law in Wilhelmine Germany: The Lex Heinze, Oxford German Studies Review, 1973, 8, 86-113. 43 Szabó Dezső, zi magyar tanárság psychéjéhez, Nyugat, 1911,17, 354. 44 Uo., 355. 45 Laczkó Géza: For shame.', Nyugat, 1911, 20. - Disputa rovat. 46 Ignotus, [A Budapesti Hírlap nem érti...], Nyugat, 1911,23, 958. - Cím nélkül a Disputa rovatban. 47 A magyar történetkutatás tudományos színvonalra emelésében nagy szerepet játszó bécsi történészkor és a Budapesti Szemle együtt támadta a függetlenségi Rákóczi-kultuszt. Lásd erről: Magyarország története, i. m., 902-903. 48 Számos elemzés látott napvilágot a vitáról, ezért itt csak a Nyugatban elhangzott vélemények bemutatására szorítkozom. Lásd pl.: Dénes Iván Zoltán, A „realitás’’ illúziója A historikus Szekfű Gyula pályafordulója, Budapest, Akadémiai, 1976, 90-117.; Glatz Ferenc: Szekfű Gyula : Nemzeti történetíró a forradalmak után = Uő., Nemzeti kultúra, kulturált nemzet, 1867- 1987, Budapest, Akadémiai, 1988, 275-303.; Gyurgyák János, Szekfű Gyula nemzetszemlélete = Magyar évszázadok: Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára, szerk. Ormos Mária Budapest, Osiris, 2003, 286-310.; Tóth Ferenc, Bujdosó vagy száműzött?: A Rákóczi-emigrá- ció a történelem tükrében, Magyar Tudomány, 2003, 6, 678. - A száműzött Rákóczi 1913-as 173
