Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál
Szász Zoltán hozzászólásában ugyancsak vitatta a vezérség gondolatát: az irodalmi élet se nem „egységes monarchia” se nem „egynéhány oligarchát uraló köztársaság” hanem „csupán igen lazán összefüggő, több törzsre oszló társadalom"7 Szász szerint azért nem lehet vezért jelölni az irodalmi élet élére, mert „az egész szépirodalom elvesztette azt a vezető, a kultúra élén haladó szerepét, amelyet régebbi századokban és évtizedekben betöltött. Ahhoz pedig, hogy egy irodalmi vezérség kialakuljon, szükséges, hogy magának az irodalomnak is legyen kultúranevelői szerepe.” 1912-ben, egy évvel később, Herczeg kitért arra is, rejtett módon utalva a neki szegezett vádakra, hogy a költők-írók „politikai hivatásán” nem a párt- politikát, hanem a nemzeti egység képviseletét érti. Véleményéből ugyancsak kitűnik, hogy a szellemi és a hatalmi eliteket egységben szemlélte: „A magyar költő legyen őrszem a kultúra magasan fekvő várkastélyaiban. De itt mindjárt hangsúlyoznunk kell, hogy azon a földrajzi ponton, ahová a sors eleinket vezette, az egységes magyar nemzeti államot tartjuk a kulturális élet egyetlen lehetséges keretének.”8 A „nacionalista író" és példaképe, a „nyugati filiszter”: Hatvány Lajos Herczeg-bírálata a Nyugatban A Nyugat 1911. januári számában Hatvány Lajos a Magyar Figyelőben publikált Jelszavakra válaszul, ízekre szedte Herczeg Ferencnek - szerinte „a nemzet nevelőjének" szerepére aspiráló, álokoskodó -„kultúrfUozófiáját”.9 Míg Herczeg „a magyar értelmiség” egyesítésére felszólító felhívásban - mely a folyóirat első számában jelent meg - nem jelölt meg „ellenértelmiséget” addig az ugyanott közölt Jelszavak című vezércikkében két „diametrálisan ellentétes” világnézetről, „ellentétes táborokról” beszélt, melyek szerinte a régebbi keletű Nyugat-Kelet szembenállásban gyökereznek: „Magyarországon megint egyszer szembekerült Európa a Balkánnal, a szó kulturális értelmében vett nyugat a kelettel.”10 Herczeg nyugatosság-definíciója szerint a Nyugat „a fehér fajok világhatalmának princípiumával” egyenlő, és elsősorban „az északi germánok”- az angolok és a németek - képviselik. Hatvány Herczegről alkotott képe - akit „kezdetleges, kenetteljes és kegye- letes világnézetű [...] nemzeti és vallási rajongónak” nevezett - az első világháború kitörése után Európában mindenhol jelentkező „nacionalista író” típusá7 Szász Zoltán, Irodalmi vezérség = Uo. 8 A vonatkozó időszakban a Petőfi Társaság által 1912-ben publikált egyetlen évkönyv a szokásos éveleji beszédet tartalmazza. - Lásd: A Petőfi-Társaság évkönyve 1911, szerk. Kéry Gyula, Budapest, Petőfi Társaság, 1912, 7. 9 Hatvány Lajos, Herczeg Ferenc mint philosoph, Nyugat, 1911, 2. 10 Herczeg Ferenc, Jelszavak, Magyar Figyelő, 1911. január-március. 165