Kovács Ida (szerk.): Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe (Budapest, 2006)

Utószó. Rövidítések. Fotósok mutatója. Névmutató

künn van a Váci utcán. írj, hogy tetszik.”3 Utolsóként Kosztolányi feltehetően azt a Rónai-fotót említi (30. kép), amelyet kötetünk címlapjára választottunk. Ezt a felvételt különösen kedvelhette, mivel igazolványképnek is használta, s egyike annak a hét fotónak is, amelyet Radákovich Máriának küldött Füst Milán közvetítésével, az alábbi, Füstnek írt sorok kíséretében: „Fényképeimet magával viheti a csodálatos és különös.”4

Kosztolányi néhány kivételtől eltekintve nem dedikálta fotóit, valamivel gyakoribb, hogy kedvenc zöld tintájával - rendszerint függőlegesen - odakanyarította nevét.

Az íróról, tudomásunk szerint, három ízben mozgófilm is készült. Első alkalommal - ezt maga jegyezte le - 29 éves korában, majd pedig Tábor utcai házuk felújításának idején, két ízben is. (1935-ös, Néma mozi szívdobogással című írásában az utóbbi két filmezésnek csak egyikét említi, az időpontot pedig tévesen két évvel korábbra teszi.) A nyolc snittből álló, 16 mm-es amatőr filmet - amely utóbb Kosztolányi Adámtól a Petőfi Irodalmi Múzeumba került - több budapesti helyszínen (Tábor utca, Ördögorom szikla, egy vendéglő, tisztás) vették fel. Kettő kivételével a jelenetekben Kosztolányin kívül felesége és fia is szerepel. Az egyik képsoron Kosztolányinét látjuk, amint durcáskodik, majd sírva fakad, mire Kosztolányi tréfásan, annak rendje és módja szerint elfenekeli, ahogyan az engedetlen kisgyermekeket szokás. Ez a rövid snitt nyilvánvaló illusztrálása azoknak az úgynevezett kisilonka-játékoknak, amelyekről Kosztolányi Dezsőné ír könyvében: „Egy-egy viccet, ami mulattatta, számtalanszor is, éveken keresztül részletesen megjátszva, kamaszosan ismételt. Kedvenc játékát, a kisilonka játékot játszotta velem. [...] Ezt a játékot többnyire ketten játszottuk, ő meg én, de barátaink előtt szívesen megismételtük. Én voltam a kisilonka, a különböző korú kislány, kéthónapostól hatévesig, a helyzethez és a tárgyhoz leginkább megfelelő. Dide felnőttet játszott, egy apát vagy bácsit, vagy néha önmagát, Kosztolányi Dezsőt, de olykor ő maga is, mint a kisilonkához hasonló korú kisfiú szerepelt a játékban. Dezsőcske néven. [...] Halála előtt néhány nappal, hálás mosollyal ezt mondta nekem: »A kisilonkáért érdemes volt élni.«”5

Múltbéli arcához Kosztolányi ellentmondásosan viszonyult. A már említett Néma mozi szívdobogással című tárcájában éppen a szerencsésen fennmaradt film kapcsán jegyzi le gondolatait: „Bevallom, bizonyos lámpaláz fogott el, míg a fény- szalagkereket bekapcsolták a vetítőgépbe, s a villamosság berregtetni kezdte. [...]

'35