Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Előszó (Molnár Eszter Edina)
8 I MOLNÁR ESZTER EDINA lehetőségét kínáljuk a kényszerű rövidítésekkel dolgozó kiállításokhoz képest. Olyan írói (Dánielné Lengyel Laura, Erdélyi József és Laczkó Géza) és írókhoz köthető magánemberi (Bauer Ervin és Lénárdné Hoffmann Ilona) személyes háborús forrásokat teszünk közzé, amelyek szándékaink szerint nemcsak a különböző tudományterületek kutatóinak érdeklődésére tarthatnak számot, de a szövegek változatossága és olvasmányossága révén a világháború vagy a szerzők személye iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is sok újdonsággal szolgálhat. A dokumentumokat nemcsak az első világháborús tematika és az értelmiségi látásmód köti össze, de sok szempontból kiegészítői is egymásnak. A szövegek összességükben a háború teljes időtartamát felölelik, sőt túl is nyúlnak azon, a női (írónő, ápolónő, feleség, anya), illetve a férfi szerepek (katonaorvos, katona, tanár, újságíró, férj, apa) sokféleségének érzékeltetésén túl a harcterek lövészárkai és a frontvonalak mögötti segélyhelyek mellett megmutatják a hátország városainak utcáit, kórházait, kávéházait és a családfőt vesztett otthonokat is. Bár az egyes naplókban kirajzolódó háborúval kapcsolatos vélemények (a lelkesedéstől a közönyön át egészen a pacifizmusig, s ezek ellentmondónak tűnő, de mégis egymás mellett megférő kapcsolódásaiig) többnyire erősítik egymást, de folytonos időbeli alakulásaikból adódóan mégis egyfajta sokszínűséget tükröznek. Ezt a pluralizmust aztán tovább fokozzák az egyes motivációs hátterek: a különböző élethelyzetek és az alapvető személyiségbeli eltérések. A személyes narratív források mindamellett, hogy a háborús világ megtapasztalásának és értelmezésének kiemelkedő forrásai, egy-egy önálló, mélyen emberi univerzum lenyomatai is egyben. Az itt közölt naplókból öt egymástól független, de azonos történelmi hátterű sors hosszabb- rövidebb szakaszai ismerhetők meg. (A szövegek esetenként a szerzők korábbi életére is éles fényt vetnek, az így megmutatkozó változásokon keresztül a világégés valóságos hatásai válnak megismerhetőkké.) Habár a háború kitörése sokakat talált hasonló élethelyzetekben, és sokakra rótta ugyanazokat az addig ismeretlen szerepeket, tipikus háborús sorsokról mégsem beszélhetünk, hiszen a megélést a személyiség alapjaiban határozza meg. Az egyes naplók inkább csak lehetséges variációk, tipikus élethelyzetekre adott egyéni válaszreakciók, amelyek összességéből egy egészen széles érzelmi skála bontakozik ki: egy győztes csata felett érzett örömtől vagy egy gyermek megszületésének boldogságától a már-már Józsi Jenő leveleivel együtt megjelentek a Holmi című folyóirat 2014. novemberi számában (Lénárdné naplóját kivéve).
