Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Dr. Bauer Ervin Emlékei - Háborús kóborlások (1914)

HÁBORÚS KÓBORLÁSOK. 1914 I 77

és ordítjuk rossz kiejtéssel, de teli torokkal, hogy: Nyék silie polska!...12 Vajon mit fog szólni hozzá, ha megírom, hogy én is kiabáltam?

A bakák jókedvűek még. Sok az enni-innivalójuk, otthoni zsebpénzek, elemózsiák; újság nekik a messzire utazás, a sok „éljen". A szembejövő vonatokhoz odaszaladnak az állomásokon; pénzt, almát, süteményt kapkodnak el - vásott és kedves gyerekek módján - kacagva, püfölődzve. Valahol egy kutyust fogtak, azt nyaggatják, dédelgetik kézről kézre. Chyrowban elszabadult; az egyik legény utána, síneken, úton, kertösvényen át - rézsút egy árok megy, ott elbotlott, leesett; eszméletlenül szedte fel két szanitéc. Agyrázkódást kapott és lába tört; ez, szegény, hamar elintézte a maga részéről a háborút - hónapokig fekhet gipszben. Injekciót akartam adni, s a Pravaz-fecskendőm13 tűje eltörött. Később magához tért. De a tű nagyon bosszant; csak egy volt, ez is hitvány - abban a kis fészekben ezt is alig lehetett kapni. Mi lesz, ha megint kellene, ha valakinek csakugyan az élete, egészsége függne egy hirtelen beavatkozáson? Egy élet!... Ajaj... hogy bele is nevelik az emberbe öt éven át ezt az aggodalmas, orvosi világnézetet, a testi épség, élet babonás tiszteletét! Hogy is vagyunk csak ezzel?... Akik legközelebbi pácienseim lesznek, véresen, roncsolt szövetekkel - most friss, fiatal erőben fickándoznak itt, mint a csikók. És köztük jómagam.

A tiszteket is figyelem: őszintén vidám, gondtalan a hangulat köztük egész úton. Szép nap süt - megyünk -, a tömeges együttlét, sok erős férfihang nevetése távol tartja a rossz sejtelmeket. Az egyik lenn áll, a vagonlépcsőre hágva félig, mintha búcsúzni akarna elutazó ismerősöktől. Agyő! gondoljatok rám is a majálison! - Tüzet kér a kupéablakon át; egy másik röptében leszól: „Kommst du nicht mit Härter? Ah, geh! Komm doch - 's is' a Hetz!" - „Also!"14... Hirtelen meggondolja, beugrik; a vonat már indult. „Fess" dolog ez így!

S én magam hogy vagyok? Fogalma sem lehet róla ma élő embernek: milyen a háború, részlet szerint micsoda esélyei, élményei vannak egy mai háborúnak, mi fordulhat elő benne? Még nem is beszélhettünk olyan öreg emberrel, aki valami ehhez hasonlóra emlékezett. Megnyugtat, hogy az idegeim jók, s az ütközetek lármáját, a veszély próbáit bizonyosan állni tudom; sem félelem, sem magasabb foka, az idegsokk nem fenyeget. Hála a sportoknak, amikben éveken át kedvem telt, menetelés, fáradság nem fog ki rajtam; természettől nem vagyok külsőségekben kényes, a kultúra fényűzési cikkeit hosszabb ideig minden lelki depresszió

12 helyesen: „Niech zyje Polska!" „Éljen Lengyelország!" (lengyel)

13 Charles Pravazról (1791-1853) elnevezett fecskendő, amelyet első ízben a francia ortopéd sebész használt orvosságok bőr alá történő befecskendezésére.

14 „Nem jössz velünk, Härter? O, menj már! Na gyere, jó móka ez! - „Csakhogy!" (német)