Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Dánielné Lengyel Laura Naplója - 1914

És mi? Mi ugyanezt tehetnők, ha kedvünk volna hozzá. Békealap volna a számunkra, ha legalább Szerbia le lenne törve. Sok haszon nem volna belőle, de az erkölcsi presztízs zászlaja alól beszélhetnénk. Mi voltaképpen Szerbiát akartuk megbüntetni - elvégeztük a munkánkat. Ám egyelőre a szerbek tesznek náluk látogatásokat, s nem mi náluk. Ha a németek kezében volna Varsó?... Ezen is lehetne kezdeni a béketárgyalást. De sehol semmi, sehol egy fix pont.

így állnak ellenségeink. Ha ez vigasz, hát megnyugodhatunk benne. Galíciában ugyan jól befészkelték magukat az oroszok, de Csajthay szerint Galíciát a vesztes félnek meg kell tartani büntetésből. Szóval nem sok siratnivaló volna rajta. Nekünk, magyaroknak különösen nincs okunk Galíciáért zokogni.

Magyarországon azonban egyre mélyebben és egyre bővebben szivárognak le. A Kárpátok szorosait állítólag egymillió orosz ostromolja. Ha ez a tenger átzúdul és reánk tör?...

Az ördög vigye a jóslásokat. A szilveszter éjszakája nagyon csábít reá, de semmi kedvem hozzá. Tíz óra, menjünk feküdni. Boldog óráink úgyis csak azok, melyeket álomban, önkívületben töltünk.

66 I DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA NAPLÓJA