Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Laczkó Géza Naplója - 1917

452 I LACZKÓ GÉZA NAPLÓJA

de tudj' isten! az ember se nem örül, se nem reménykedik, sőt minden úgynevezett siker aggodalommal tölt el, mert csak a háború továbbra nyúlását jelenti; érezzük ugyanis, hogy nem az a fontos itt - ahogy mi szeretnék beállítani -, hogy kinek a fegyvere győz, hanem az a fontos - s így állítja be az entente -, kinek lesz tovább ennivalója. Nekik van, a mienk fogyóban. Németország hetenként két hústalan s ugyancsak két zsírtalan napot tart, minden őrült drága, női posztó méterje 8 koronáról 30-40-re szökött, egy cipőtalpalás 10-14 korona, cipő 40-50, egy 4 krajcáros szafa- ládé 20 krajcár és így tovább. Ezzel szemben nem örülünk semmi győzelmi hírnek, ellenben Immelmann176 és Bölke177 (meghalt) hadnagyok repülőbravúrjain, a Möwe178 német hadihajó rejtelmes cirkálásán s egyéb ilyen hősi hiábavalóságokon lelkesedünk, mintha ilyenek döntenék el a háború sorsát. Kezdünk félni, s az én korai pesszimizmusom, amely az eltitkolt vereségekkor jogosult, de mindenkitől leszidott érzésem-gon- dolkodásom volt, most, hogy hadi tekintetben én is megnyugodtam egy kicsit, mintha kiszállt volna belőlem, s mindenkire átragadt, pedig most igazán mi vagyunk a győztesek a harctereken. Őket igazolta az idő, a reménykedőket, s most nekem adnak igazat. Most már nemigen beszélem, de még jobban meg vagyok győződve róla, hogy ha nem sietünk egy status quóval békét kötni, győzelmeink értékét megsemmisíti nélkülözésünk, s a végén, meg se vernek, mégis mi leszünk a legyőzöttek. Mindenki szeretné már a végét látni akármi áron, pedig a borzalmakat, vért és hullaszagot oly gondosan kidesztillálták a háborúról szóló hírekből, hogy hadgyakorlatnak lehetne tartani az egészet, sokan nem is törődnek vele többet. így szokja meg a vért az, aki szagát sosem érezte. Fáradtak a fejek, ötlet, invenció, figyelem általában igen megcsökkent, és sokszor kimondhatatlan intenzíven érzem, hogy mostani irodalmi, családi, társasági s mindenféle életünk csak halvány, szórakozott mása az igazinak, mint a mozi szürke, laposan suhanó képei a színes, telt, távlatos valóságnak. Az emberek enni-inni, szeretkezni, felejteni vágynak, de nincs zaj sehol, vagy nem merik teljesen, vagy inkább nem tudják kiélni. Fásultság! Ezt a szót csak most értem meg igazán.

176 Max Immelmann (1880-1916) német vadászpilóta

177 Oswald Boelcke (1881-1916) német vadászpilóta

178 A Möwe német cirkáló több sikeres csatában is részt vett az angolok ellen. 1915 végétől Spanyolország és a Kanári-szigetek között teljesített szolgálatot, sőt még Brazília partjaiig is eljutott.