Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Laczkó Géza Naplója - 1914

414 I LACZKÓ GÉZA NAPLÓJA

ijedve. Egy ilyen délután álmomból zavarnak fel, hogy egy úr s egy tiszt keres. Kimegyek az előszobába. (Feleségem már azt hitte, visznek.) Kisül, hogy egy tisztet akarnak elszállásolni nálunk. Jó, mondom. Fölírják a kis hálószobát, s mikor már menni akarnak, így szólok a fővárosi tisztviselőnek:- Csak az komplikálja a dolgot, hogy kisbabát várunk!- Ja, úgy, persze, az más, akkor természetes! És mikor fog az történni?- Azt igazán nem tudom - felelem egy percre meghülyülve, udvarias kitéréssel.

Lefordítja aztán németre a tisztnek, amiket mondtam. Erre:- Also, ich reflektiere nicht!17 - szól mereven a kis cseh tiszt, s láttam az arcán, neheztel, s az egész históriát mesének tartja.

Másnap, július 29-én megint folyton masírozás, kocsik, automobilok már kora reggel. Mikor fölébredek, azt mondja Alice, te, azt hiszem, ma meglesz. Hajnali négy óra óta meg-megújul a fájás. Mivel a bábának hamar kellett így telefonálni, mondtam, menjen le maga, mire én felöltözöm, sok idő elmúlik. Le is ment. A bába jön rögtön. De háziorvosunk, Záborszky István,18 nincs Pesten. Újabb ijedelem: nem értesített, hogy el fog utazni, bár tudta, hogy gyerek lesz. A madám és Alice föl s le jártak, a feleségem meg-megállt, s fájdalmasat nyögött, kiáltott. Aztán bezárkóztak a hálószobába, s én a gyerekszobából lestem szorongva az eredményt. Eszembe jutott a Háború és béke szülési jelenete,19 s borzalmas hatásától nem tudtam szabadulni. Egyszer csak megszólalt az előszobacsengő. Kimegyek, ajtót nyitok, s előttem áll anyám és nagyanyám, akiket én Dunántúlon tudtam. A háborútól megijedtek és siettek haza Kolozsvárra. Intettem, hogy halkan, mert az előszobaajtóval pont szemben van a hálószobáé. Némán tipegve jöttek utánam a dolgozóba.- Szervusz. Üljetek le, mindjárt itt lesz a kisbaba - szóltam, megcsókoltam őket, és kimentem.

Azt hitték szegények, hogy délutáni továbbutazásuk előtt nálam megebédelhetnek. Mondtam, hogy most már menjenek át a szomszéd vendéglőbe. Én visszaültem a gyerekszoba díványsarkára, s a kiáltások fokozódó erejét figyeltem, s babonás erővel féltem Alice halálától. A cigaretták gyorsan fogytak remegő ujjaim között. Egy éles sikoltás, utána nye- kergő, halk gyereksírás. A nevemet hallom. Odaugrok, benyitok, a madám masszírozza a boldogan mosolygó Alice-t, s az ágyam tetején egy vászoncsomó mocorog, vinnyog.

17 Én nem mondok semmit, (német)

18 Záborszky István (1873-1949) orvos

19 Lev Tolsztoj regényének (1869) említett epizódjában Marja hercegnő hozza világra fiát, Andrejevics Nyikolaj herceget.