Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1918
1918 I 385 gát, amelyet decjember] 16-tól kezdődőleg meg is kapott, és ilyenformán újra együtt tölthettünk pár szép hetet, és együtt ünnepeltük a karácsonyt, szilvesztert. Sanyi, Hansi szépen énekeltek, szavaltak a szép fa alatt. Hansi és Fräulein hamis éneke mellett Sanyi úgy szólt, mint a harang. A karácsonyi ajándékokon ez idén már erősen látszott a rémes drágaság - a sokféle cukor, gyümölcs hiányzott, még a tavalyi sokat szereplő szappanok is. De mikor egy szappan 6-8 korona és egy kg szaloncukor 30 korona! [A] szilvesztert nagyon vígan töltöttük Wagneréknél.138 - Jenő éjfél után kettőig ütötte Irénkével felváltva a zongorát, György, Lilla139 hegedültek hozzá, tánc és ének volt, és ólmot is öntöttünk - Tilda azt mondta, diadalszekeret! - Hamar letelt Jenő szabadságos ideje, és a várt bécsi behívó nem jött meg, vissza kellett térni megint Tirolba. 1918 1918. januárban azonban mégiscsak megkapta még a sürgönyt - mely egyenest Bécsbe, a KJülügy]minisztériumba rendelte be. Pesten át sietett örömmel az új beosztását átvenni - és hegyes Tirolországnak most már végképp búcsút mondott. Három hetet töltött el Bécsben, amíg kisütöttek egy törökországi kiküldetést számára,140 és február 16-án újra Pestet érintve indult el először a Balkán expresszen Konstantinápoly felé.141 A gyerekek is nagy figyelemmel és örömmel kísérték apus jövés-menését, bár elutazása, különösen Sanyinál, mindég szomorúságot okozott, de nagyon érdekelte őket, hogy apus Törökországba megy. 138 Wagner Marcell és felesége, Lövy Melanie, a naplóíró nagynénje 139 Wagner György és Wagner Lilla (1903-1978) pszichoanalitikus, a naplóíró unokatestvérei 140 A Teleki Pál felkérésére indult expedíciót a hadügyminisztérium és a kormány egyaránt támogatta. Célja Kis-Azsia északi vidékeinek kutatása és a vidék gazdaságföldrajzi tanulmányozása volt. Az 1918. szeptember közepén indult kutatóút november 7-én a felbomló frontok hírére és az antant csapatok Konstantinápolyba való bevonulás miatt félbeszakadt. Lásd: Györffy István, A Lénárd-féle kisázsiai expedíció, Körösi Csorna Archívum 1921-1925.1. füzet, 310-313. 141 A naplóíró utólagos közbevetése: „Február 20-án Kassára utaztam, ahol Renée-éknél a Javítóintézetben laktam tíz napig - megismerve az ottani helyzetüket és társaságukat és a szép várost, igen kellemesen telt az időm. Mire Kassáról márc[ius] 1-jén visszatértem, itthon vártak Jenő első levelei. Márcfius] 3-án halt meg Vermes Irén [Miklós Mártonná /1874-1918/]. Szomorú napjaink voltak. 7-én megjött Ede, és itthon volt a hónap végéig - aztán Odesszába ment."
