Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916
372 I LÉNÁRD JENŐNÉ HOFFMANN IFONA NAPLÓJA hegyoldalon magyar, tiroli, cseh, román, orosz, török testvérek. És a sápadt foglyok egyre ássák az új gödröket. Ha meglátják a gyerekeket, mind megáll a munkában - valahogy egész szoborszerű csendben tudnak ezek az oroszok állni és oly megható szeretettel tudják nézni a kis embereket, akik még nem ellenségeik, mert hisz még nem tizenhét évesek, és akik odaviszik gondolataikat haza, messze az övéikhez! Még a síroknál is szomorúbb kép a búsuló orosz fogoly sírásó. - Egy ízben Jenő elvitt a repülőosztag hangárjaihoz, ahol egy repülőhadnagy apróra megmagyarázta a kétfedelű gépfegyveres gép szerkezetét, felszerelését és a repülők működését, sőt később a fényképeiket, és ezeknek értékesítését is bemutatta. - Szép, verőfényes időben gyönyörű látvány volt fejünk felett egymás után felszálló pilótáinkat nézni, amint mentek a harctérre. Napnyugta előtt aztán egymásután suhantak vissza csodálatos siklórö- pü léssel a nagy libellák92 a lakásuk elé - egyik-másik átlyuggatott szárnynyal, ami nem nagyon bántja őket azonban! Estére a fontos felderítő fényképek már a vezérkari főnök asztalán fekszenek, és pár óra múlva az óriás katonai gépezet frontnak nevezett, legkülső részén új célokra lövöldöznek, új számokra igazítják be az „aufsatzot"93... Gyönyörű, precíz gép a háború, az ember szervezőképességének csodája - csak szörnyen szomorú, hogy ennyi tudást csak embertársaik gyilkolására, kultúrérté- kek elpusztítására tudtak felhasználni. Egy 30 V£[-es] ágyúkolosszus állt pár napig épp a házunk előtt az őt kísérő óriás apparátussal - mennyi csodálatos energia pazarolódott erre a szörnyetegre, amely csak arra szolgál, hogy egyszerre igen nagyon sokat és jól pusztítson. Néhány gyönyörű, meleg őszi nap után hirtelen jött óriási forgószél észak felől meghozta a hideget, esőt, havat Bruneckbe, ahol azután több sarat, mint napot láttunk már. A hegyekről, ha fellibbent a ködtakaró, fehéren álltak, és a dér reggelenként a kertet is ellepte. Azért, ha csak lehetett, künn voltak a gyerekek, élvezték a jó hegyi levegőt, melytől sajnos hamar kellett elbúcsúzni. Fájó szívvel intettek a vonatból búcsút, „Isten veled, törpe erdő - Isten veletek, kis törpék, kis szürke ház, szép brunecki vár!" Visszajövet koromsötét, fűtetlen vonaton kissé szorongva ültünk az olaszok által lőtt vasútvonalon Innichen-Toblach-Sillian mentén. Sötétben nem láthattam szünet állt be." Lénárd Sándor, Apám, in: Családtörténeteim, 143., ugyanerről a helyszínről lásd még: Lénárd Sándor, Az első olasz beszélgetésem, in: Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában. Lénárd Sándor írásai nyelvekről, szerk. Siklós Péter - Terts István Bp., Typotex, 2003, 9-12. 92 Adorján János (1882-1964) gépészmérnök Louis Blériot monoplánjának mintájára építette meg a „Libelle" (Szitakötő) nevű, kéthengeres Adorján-Dedics motorral szerelt repülőgépét 1910-ben. 93 irányzék, a hátsó iránykörre állított vékony rúd, a löveg irányzására emelt lövéseknél (német)
