Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916

1915-1916 I 367

tem. Eleinte lassacskán, nehezen, de mindinkább beletanultam és nekibátorodtam. Serer és Mariska segítettek. Esténkint sokszor volt vendégünk, mi is eljártunk többfelé. Hiány semmiben sem volt. Weiszné anyagilag gondoskodott rólunk, bevásárolt minden nap. A gyerekek délelőtt a Drá- va-parton a homokban játszottak, délután együtt sétáltunk. Jenő nagy ambícióval tanította önkénteseit, és a helyzettel tökéletesen meg volt elégedve. Otthonról kaptuk a finom, jó csomagokat, mindenünk megvolt, úgyhogy jobbat nem is kívánhattunk. Június végén egy pár napig kísértett Bizovác, hogy odakerül a[z] E. B.,71 de nem lett belőle semmi egyáltalán. Ferk72 minduntalan kitalált valami ijesztgetést, de utóbb már nem dőltünk neki be. Július 25-én, miután előzőleg Eszéket tűvé tettük egy lakásért, kivettünk ugyanazon emeleten két szobát, melyeket Pexidrné bútoraival bebútoroztunk. Ő megjött, ezt rendjén találta, holmiját beraktározta a volt lakás egyik szobájába 20 k[oroná]ért, és mi újra jó helyen voltunk, ahol összeszorulva bár, de mégis igen szép két hónapot éltünk. Augusztusban Mutter nyolc és Gesztyék nyolc napra meglátogattak. - Mikor rövidülni kezdtek a napok és hűvösebb lett, elhatároztuk, hogy a gyerekekkel jó lesz hazamenni, és Pexidrék bútorját is raktárba helyezzük. Mint a színpadon a végszóra, úgy jött meg Pexidrné, amikor holmiját épp beraktuk, és délután indultunk haza egy felejthetetlen szép időt hagyva magunk megett.

Itthon az új Andrássy úti lakásban73 nagy szeretettel és örömmel fogadtak. Jólesett a sok szép, rég ismert holmi között lenni újra az öregekkel. (Itt kell megemlítenem, hogy Jenő Almásig kísért hajóval, és ott még átszállt a mi pesti hajónkra, és a nagy búcsúzásban nem jutott vissza az ő hajójára, csak még éppenhogy kiugrott Dáljára, úgyhogy nagyon kellemetlen érzésekkel utaztam haza.) Összesen nyolc napig voltam Pesten. Jenő sürgönyözött kulcs szerint, amiből azt értettem, hogy indulófélben van, és rögtön utaztam, miután előzőleg két óra alatt mindent, amit csak gondoltam, összevásároltam zuhogó esőben. Szorongó érzéssel érkeztem a jól ismert hajóállomásra. Nem várt senki. Poggyászomat átadtam, és röpülve siettem a sok kedves emlékű úton az új hajlék felé. Nyolc nap alatt egész megőszült az idő, a fák kopaszok lettek, a sok sárga levél a sáros utat díszítette már. Messziről a sarokablakban Jenő kopasz fejét megláttam, hát már lassítottam lépteimet. Az első öröm után összeszidtam, hogy még itt van. Magyarázta, hogy csak napok kérdése. Másnap vissza akartam menni. Tartóztatott, én meg pöröltem, hogy miért bolondított, ez így tartott négy álló hétig - ezalatt azonban újra nagyon kellemesen

71 feltehetően: egészségügyi bizottság

72 Otto Ferk százados

73 Andrássy út 27., az Operával majdnem szemben, Emy néniéknél