Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1915-1916
362 I LÉNÁRD JENŐNÉ HOFFMANN ILONA NAPLÓJA fusz, ez Ruhr52 stb.! A legsúlyosabbak a hajón maradtak. A kórházhajó- parancsnok igen kedves öregúr, bevezet, és megmutat mindent. Példás rend, tisztaság és remek nyugalom a vízen. Ideális hely - fáradt, fájó idegeknek. A hajón operálni is lehet, mindenféleképp jól megfelel a célnak, bár csak egyszerűen átalakított személyszállító. A kórtermek elég szellő- sek, mégis borzasztó genny- és vérszag árad belőlük - csupa súlyos sebesült fekszik -, mennek Pestre. Holdvilágtól ezüstös, tükörsima Dráván ott áll mozdulatlanul a hajó a vöröskeresztes fehér zászlóval, és magába rejti a hangtalanul szenvedő hősöket. Oly boldogok, hogy nyugodhatnak és kiszabadultak a harcok rémes lármájából - szegények azt hiszik, hogy mire felgyógyulnak, vége lesz a háborúnak, élhetnek majd békességben. % Adamek alezredes betegen került Eszékre, és sokat, érdekesen mesélt a szerb hadjárat elképzelhetetlen nehézségeiről. Arról is, hogy a mi hadvezetőségünk mennyire nem ért az emberanyaggal való takarékoskodáshoz és a katonák kíméléséhez. Milyen embertelen módon fárasztják várakozással, helytelen intézkedéssel a legénységet - milyen fejtelenség uralkodik, ami által sokszor saját csapatainkat lövik. Hajszolják tekintet nélkül a csapatokat, túlerőltetik, és tüzérség nélkül hajtják előre a vesztébe. Rengeteg embere veszett oda, és a szerbek ravaszságát, harcmodoruk kiszámíthatatlanságát, remek, megerősített állásaikat nem győzi mesélni. Fákról, föld alól asszonyok, gyerekek mindenütt harcolnak, és minden talpalatnyi földért küzdeni kell. Vele együtt látogattuk meg a Rfeserve] sp[ital] I.-ben fekvő Gregori tüzérezredest. Teljesen megtört, megőszült, idegbeteg öregúr - aludni nem tud, rémlátomások bántják éjjel, és ha mégis elnyomja az álom, akkor hangosan kommandókat53 kiabál. Teljesen tönkretették az egész ezredét, ágyúit elvették, tisztjei elestek és fogságba kerültek - nem volt gyalogság fedezésükre! Újságot olvas, és mondja fáradt, csendes hangján, hogy nem érti, hogy az emberek „színházba" tudnak járni mostan! Miért nem zárják be a színházakat! Magyarázom neki, hogy evvel sok száz ember kenyerét vesztené. Mellette egy főhadnagy fekszik, aki lovával először úsztatta át a Drinát. Tüdőgyulladást kapott, meg egy Verdienstkreuzot.54 Mikor kimegyünk a kórházból, éppen két nagy bútorszállító-kocsin sebesülteket hoznak. Részint szalmán, részint hordágyon feküsznek benne, egymás fölött, mint a szardíniák. Zuhog az eső. Rakodják ki őket, és egymás mellé leteszik őket a fehérre meszelt, 52 vérhas (német) 53 parancs, vezényszó 54 érdemkereszt (német)
