Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Bevezető (Siklós Péter) - 1914
1914 I 357 tegnapelőtt. Entz tanár28 boncol és magyaráz. Mint a csirkét a konyhában szedi széjjel az embert. Ez se utálatos. Óvakodom, hogy az arcot lássam, a beteg szerveket kiveszik, kócot tömnek helyébe, nagy öltéssel összevarrják, még csinosan be is tapasztják, és viszik vissza a szürke morgue- ba,29 ahol több fehér test fekszik még a hidegben. Ezek is érző, szenvedő emberek voltak! Jött a rendelet - üríteni a kórházat! A sok szegény koldusasszony jaj- veszékel, hogy ne tegyék ki. A szívbajos napszámosné megoldja a problémát, szépen meghal. Néhánynak menni kell, a többi össze lesz zsúfolva. Feszült várakozás, mikor jönnek már a hősök! Minden osztályosné azon veszekszik, hogy neki adják a katonát, senki se akar civil beteget ápolni! Takarítás, készülődés és veszekedés, a sebészek nem akarják, hogy a belgyógyászati osztály is kapjon sebesültet, nem adnak kötszert le, folynak a viták. Végre aug[usztus] 28[-án] este megszólal a telefon, hogy jöjjek éjjeli inspekcióra,30 érkeznek a sebesültek az éjjel. Emy néni nem enged egyedül, ő is velem jön. Ott a Telepfy] utcai kis orvosi szobában várjuk a sebesülteket, négyen, Emy néni és én, Lányi Sarolta31 és Tkadlik Ilona. B[esz]él- getünk, elmúlik az éjfél - a főápolónő, Lili kisasszony behív az orvosi étkezőbe, teázunk éppen, mikor éles csengetés jelzi, hogy itt vannak. Nagy mozgás, mindenki fut a kapuhoz. Szegény összelőtt, fáradt, vitéz 44-es szabácsi hősök32 - talán azt hitték, hogy a mennyország kapujába értek és angyalok fogadják őket, annyi fehér kötényes, csillogó szemű nő várta őket. A mentők rendezkednek, mialatt viszik a hordágyakat, írják fel a neveket, a századot, ezredet. Skoff saját karján viszi fel a katonákat az emeletre. Egész át van szellemülve. Mindenki dolgozik, amennyit bír. 135-en jöttek V2 2-kor, és reggel 6-ra mind tiszta fehérneműben, részint fürödve, de legalábbis jól megmosdva, frissen bekötözve pihent vagy aludt már. És mi fáradtan reggeliztünk és mentünk haza a verőfényes reggeli napban. Azután jöttek sorba: golyókivételek, gipszkötés, sebtisztítás, nagy munka folyt - egyiknek térdnél amputálni kellett a lábát, teljesen szétlőtték, harmadnap tetanuszgörcsben meghalt. Finom, jó, cseh iparosember volt - csak a családját szerette volna még látni -, iszonyúan szenvedett, dühöngött a fájdalomtól, míg vége lett, és pár órával később jött meg a felesége. A könnyebb sérültek mindjárt vissza akartak menni a harctérre, amint jobban voltak - azt mondták, a kórház egy börtön, 28 Entz Béla (1877-1959) orvos, egyetemi tanár, 1914-től a Szent István Kórház kórboncnok főorvosa, 1916-tól a budapesti egyetem Kórbonctani Intézetének rendkívüli tanára. 29 hullaház 30 ügyelet 31 Lányi Sarolta (1891-1975) tanítónő, költő, műfordító 32 1914. augusztus 14-én a 44-es gyalogezred csapatai elfoglalták Szabácsot.
