Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Erdélyi József Naplója - 1916

1917 I 337

1917. április 8.

Húsvéti ének

A tavasznak minden napja szent,

Mert tavasszal minden ébred;

O, szent, szent, szent a pattanó rügy, Szent, szent, szent az ébredő Elet.

A tavasz minden napja Húsvét - Húsvét a nagy Föltámadás,

Húsvét a diadalmas Elet

Húsvétkor hisszük, hogy nincs meghalás.

Tavaszi szélben zúg az erdő És sírnak a tavalyi lombok;

Beteg szivvel, tavaszi fényben,

A Múlt ösvényein bolyongok...

...Húsvét volt, fényes, napos ünnep, Zúgott a szél a nagy tanyán,

Kis szívem áhítattal volt tele:

Húsvéti hymnuszt énekelt anyám.

A szavakat még nem értettem akkor,

De éreztem, hogy a magasba jár,

Az ég felé száll: „feltámadt az Élet S általa meghalt a Halál..."

Éreztem, hogy magasba száll az ének S míg néztem éneklő anyámra,

Mint túlvilági kisérő zene,

Zúgott a pusztán a szél orgonája.

S én nem tudom: szemem lehúnytam-e, Vagy nyílt szemmel, valóba' láttam,

Mit művelt a húsvéti ének,

Az egyszerű, paraszt szobában.