Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Erdélyi József Naplója - 1916
1916 I 293 fölé vésni: „Csak testemen át!..." és: „Ne bántsd a magyart!..,"28 Szegény vlahok!... Hová futtok?! Szibériába?... * Szegény kis Gábor öcsém!... Mért is nem lehetek melletted?! Levenném a puskát a te gyönge, 17 éves válladról, figyelnék helyetted, őrködnék fölötted, és szívesen halnék meg érted... Mennyit szenvedhetsz!... Mindennap látlak, süvöltő szélben a figyelőhelyen; éjszaka, kóbor golyók között, hallom, amint köhintesz a hidegbe, s érzem, amint összefacsarodik a Te szegény gyerekszíved a kíntól, a haza, az utánunk való vágyásban. Ugye, Te meg rám gondolsz most? Talán rám gondolsz vagy álmodsz velem; mert lehetetlen, hogy gondolataink semmivé váljanak, érzéseink halva szülessenek. Ha nem is gondolsz rám, nem is álmodsz velem, én hiszem, hogy megérzed azt, amit én érzek; hiszem, hogy a lelkemből Feléd áradó szeretetnek visszhangzania kell Benned, hiszen egy test és vér vagyunk. Talán enyhül ilyenkor a szenvedésed, jobbat álmodsz a nyomorult fekvőhelyen, vagy jobb ízűén fogyasztod el a silány eledelt. Jó éjszakát, aranyos, szenvedő, szegény kis Öcsém, angyalok őrködjenek fölötted, jó gyermek, ki jársz a halál árnyékában, mielőtt ismerhetted volna az nagy Életet. A viszontlátásra, mert nekünk találkozunk kell, akár testben, akár lélekben: jó éjszakát!... 1916. december 9. Két megtörtént dolgot jegyzek föl, az egyik vígjáték, a másik sötét dráma. I. Sz. városában történt. A városi jegyző megházasodott: elvette egy jómódú cívis szép leányát, akibe nagyon szerelmes volt, s aki azonban egy ügyvédjelöltbe volt nagyon szerelmes, s akibe az ügyvédjelölt szintén nagyon szerelmes volt. A vége az lett, hogy az asszonyka megszökött a már okleveles ügyvéddé lett ügyvédjelölt szeretőjével. Megszöktek, oda voltak jó sokáig, s azalatt gyógyult az elhagyott férj szívén és becsületén ütött seb, és visszamentek Sz.-re. A két férfi találkozott. Az ügyvéd mesebeli becsületes ember lehetett, mert még az asszonyt se kívánta csak úgy a szerelem istenének nevében. Ugyanis, hogy végképp kiengesztelje 28 Utalás Zrínyi Miklós Ne bántsd a magyart - Az török áfium ellen való orvosság című (1661) művére.
