Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Erdélyi József Naplója - 1916
280 I ERDÉLYI JÓZSEF NAPLÓJA csírákat. Mert mindennek eljő az ideje, amit lehet siettetni vagy késleltetni, de megtörténtét megakadályozni nem. A minap, az említett erkölcsi oktatásban erősen hangoztattam honvé- deim előtt, miért harcolnak, s lelkökre kötöttem, ne feledjék el szavaimat, ne feledjék el, ha vége lesz a háborúnak, hogy jogos követelésük, vérükkel pecsételt követelésük a jobb sors, a föld és munkájuk nagy értéke, hogy ezek mellől ne tágítsanak majd, ha meg tudták nyerni ezt a háborút, ha meg tudták szerezni a jogokat, akkor legyen erejük ahhoz is, hogy azt a másik nem kevésbé nagyszerű háborút is megnyerjék, amely a békében vár reájuk, hogy e szent jogok érvényre jussanak. - En hiszem, hogy a vér és vas e legnagyszerűbb háborúját megnyerjük, s abban is hiszek, hogy megnyerjük az elnyomott osztályok háborúját, a munka háborúját is, a tőke és nagybirtok, a szociális haladás e két óriási kerékkötő szörnye ellen. Ez a század a szociálizmus százada lesz, s az emberek történelmében a legvéresebb és legistenibb fejezet. * Vallomás Szeretlek most is, mint azon a nyáron, Tiéd azóta minden vágyam, álmom. Nem vallottam meg soha soha Néked, Pedig mondhattam volna, mennyi szépet... Nem is vallom meg soha sohasem, Bolond szívemben holtig viselem. * Mint azon a nyáron... Bizony, szeretném, ha most sem hagyna néhanapján aludni az az édes szenvedés, amely vagy négy éven át kínzott, és sanyarú diákéletemnek megszomorítója, de egyszersmind sarkantyúja is volt, szégyenérzet alakjában, a kitartásra. Mert mit szóltak volna abban a kis bihari faluban,10 ha feladtam volna mindjárt első harcaimat az Élettel. Pedig sokszor csaknem úgy történt. * 10 Feketebátor, Erdélyi szülőfaluja
