Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)

Dr. Bauer Ervin Emlékei - Bauer Ervin naplója Kaffka Margitnak (1915)

BAUER ERVIN NAPLÓJA KAFFKA MARGITNAK. 1915 I 243

gázolsz sarat és vért"325 - ott hangosan felzokogtam és sírtam, hosszan - ő is továbbment, elfordult és hagyott nyugodtan sírni, de jött az ő dienere (a főorvos már előbb elment) és hozott teát, nemsokára elkezdődött ágyúszó, és mi még messzebb mentünk, és ott még megmutattam neki a beszédedet és magam is elolvastam megint. Azután lassanként elszűnt az ágyúszó 6 órakor, és mi befelé indultunk. És most megint itt ülök az asztalnál a petróleumlámpa mellett és írok neked, a band[agen]träg[er] már visszaért B[alnicá]ról, és Szemes azt üzente, hogy a mai postám, szóval a tízoldalas levél és a három kártya még ma el fognak menni. - Istenem, Margitom, minden egyes napom egy szenvedéses végigdrukkolás, amíg megint egy kicsit megnyugszom így estefelé, de akkor sem teljesen, azzal ébredek mindig, hogy lesz-e veszélyeztetve a mi életünk ma vagy sem, és hogyan és hová és mikor és hogyan szaladjak és szaladhatok-e a veszély elől, ha lesz - ez egész nap és egész éjjel az, hogy mi lesz holnap és hátha még az éjjel is lesz valami baj, ki tudja? Túlontúl nagy az én aggodalmam életünk felől és csak ez, mert mily iszonyúan szeretlek, mily tökéletesen hozzád vagyok kötve. Én már nem tudok különbséget tenni, nekem a háborúban lenni = egyenlő halálfélelemben lenni, abban vagyok éjjel-nappal és amikor Bibliát olvasok, neked írok, maródivizitet tartok, eszem, kisnaplót írok, orvosi lapot olvasok, mindig halálfélelemben vagyok, és amikor tudom, hogy biztos helyen vagyok, akkor is csak a haláltól félek, félek egész lehetetlen, szerencsétlen véletlenektől, hátha elromlott az orosz ágyú és nem vették észre, és kilőnek, és a löveg épp rám esik, hátha valahol - akárhol, mit tudom én, valakinek elsül a fegyvere véletlenül és az éppen engem talál - ilyen lehetetlen gondolatok - és ha már ez nem akkor, hát meddig-meddig kell nap mint nap féltenem az életemet a mától, a holnaptól. Szóval én éppen úgy aggódom magamért itt, mint te értem otthon, mert én is miértünk aggódok, mint te. Most egy kissé kizavartak, menázsit raktak elébem és a másik lapot, mint látod is, egy kissé bezsírozták, és én azt mondtam, hogy vigyék a fenébe a menázsit, már az előbb is szóltak ti. hogy „doktor úr, kihűl!" stb., mire a főorvos is azt mondta, hogy „ja, Herr Doktor Bauer lebt von schreiben!"326 stb. - Szóval kibillentem egy kissé, de hiszen épp az előbb írottak alapján te érted idegességemet, ugye, mely különben sohasem szokott kicsinyességekben nyilvánulni, vagy a környezetem ellen, sőt mindig magam ellen. Nemsokára fognak jönni a tragtierok a faszolással, és én már idegesen várom megint a postát, vajon mit hoz tőled, vajon milyen hangulatodat

325 Kaffka Margit Záporos, folytonos levél című verséből: „Bár egy percünk se hasonlít, bár hetekig jön tőled a hír; / Bár gázolsz sarat és vért s a téli földbe tanyázol; / Bár sírva Írok itt most s mellettem bús, üres ágyad."

326 „Igen, Bauer doktor az írásból él." (német)