Molnár Eszter Edina (szerk.): „…az irodalmat úgyis megette a fene”. Naplók az első világháború idejéből (Budapest, 2015)
Dr. Bauer Ervin Emlékei - Bauer Ervin naplója Kaffka Margitnak (1915)
118 I DR. BAUER ERVIN EMLÉKEI kiélvezni azt a nagy örömet, amit nekem az aktív jótett természetemnél fogva okoz. Igen! minden jóérzésem, minden jóindulatom dacára csak „vagyogattam" - és ha ez nem lett volna, az elodázásra sem került volna sor, és tisztán álltam volna te és magam előtt. Emlékszem rá, hogy az utolsó években sokszor panaszkodtam magamnak és néha másnak (pl. Davatznak Göttingenben112), hogy inaktív természet vagyok - és itt van a hiba, hogy ezt elhittem, hogy ez a természet dolga, pedig a cselekvés, az az életvitel dolga, azt tanulni kell mindenkinek. Ez tette azt, hogy vétkeket követtem el: nem cselekedvén aktíve, tehát valódi természetem szerint, de élvén a világon (és nem a legjobb környezetben, legalábbis nevelés szempontjából nem) „vagyogatva" mégis „tevegettem", és ezek nem voltak másoknak idegen cselekedetek, csak nekem azok: vétkeket követtem el, melyek fájtak. - Fájtak már fiatalkoromban is mindig, de nem szenvedtem ki őket akkor, és ez tett elodázóvá: igen! világosan látom, hogy csak a tevésre, az aktivitásra kellett volna szoknom, azt kellett volna tanulnom (hiszen azt mindenkinek tanulni és gyakorolni kell, ugye neked is kellett, egymatériám113), és mint bűntelen ember állnék most tisztán előtted - a te színed előtt -, ha fiatalkoromban lehetett volna egy-két erkölcsi sikerem, akkor is megláttam volna, hogy ezen múlik a tevékenységem, és nem jött volna alkalom az elodázásra. így buktam bele mindenbe - kis dolgon múlott és nagy dolog lett belőle. De amint látom és megnyugtat, hogy csak a tevékenységen múlik, és ez az orvossága mindennek, úgy nem tartom azért kisebb vétkeknek a már elkövetetteket, és nem fogom őket kevésbé megszenvedni - mert ez a szenvedés lesz az, mely magát a legnagyobb aktivitásban kell, hogy kiélje és fogja kiélni és fog megtanítani a jó cselekvésre a te színed előtt. Alázattal borulok elébed, a te színed elé, és hálát adok néked, hogy megmutattad nékem az új ígéret földjét, az utat és az igazságot: „tu est via, veritas et vita"114 - hogy illik ez rád nekem! Istenem vagy, Margitom! Hála neked, hogy megtanítottál a szenvedésre és kezemben hagytad a gyógyító tevékenység lehetőségét: magadat - fel fog támadni újra most a teljes tisztaságában a te kívánt Ervined - tartsd meg jóságodat és szerelmedet iránta jóindulattal továbbra is, hogy járhasson egész életén át alázattal és megtisztulva a te színed előtt életének ezen hétfőjétől - mostantól fogva mindörökké, ámen! 112 Bauer az orvosi tanulmányait Budapesten és Göttingenben végezte. 113 Kaffka Margit Záporos, folytonos levél című versében: „Kik tapintva egymás szivét: »Egy matéria!« - szóltunk, / Kik ámulva öleltük egymást: »Szégyentelen ölelés!«" 114 „Te vagy az út, az igazság és az élet" (latin). Eredeti formában lézus szavaival: „Ego sum via, veritas et vita" ('Én vagyok az út, az igazság és az élet' /In 14:6/).
