Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 98 MAROSI ERNŐ A szerző kultuszhelye Halle (Saale) egykori késő gótikus, befejezése után hamarosan lutheránus használatba vett plébániatemplomának, a valaha Szűz Máriának szentelt Marktkirchének egykori sekrestyéjében találkozik a látogató a reformátor, Dr. Martin Luther halotti maszkjával és kezeinek lenyomataival. Megdöbbentő élmény, amit fokoz a viaszmásolatok naturalisztikus színezés és szobrászi átdolgozás lévén is nyert elevensége. Az arcról levett maszk nemcsak a hatvan éven felüli férfiú markáns, de hízás és a már régen nem feszes bőr petyhüdtsége, ráncossága által az életkor bélyegeit is viselő vonásait adja vissza, hanem a nyitottnak jelzett, a színezett pupillával tekintetet is érzékeltető szem a maszkot meg is eleveníti. Jellemzi az elhunyt fiziognómiai alkatát s annak kor és betegség által meghatározott, a halál pillanatában elkapott benyomását és orvosi értelemben felfogott állapotát. Az átdolgozás azonban mintegy legyőzi a halált, s „mintha élne”, elevenként idézi az arcot, nyitott szemmel, aminek köszönhetően a bezárt ajkak mintegy csak hallgatnak, figyelve vagy gondolkodva. A maszk nyilvánvalóan nem egyszerű lenyomat, hanem szobrászi munkával átdolgozott, a hullaszerű megjelenéstől művészi eszközökkel eltávolított reneszánsz portréalkotás, amely nyilvánvalóan magán viseli a későgótikus naturalizmus tradíciójának nyomait. Jan van Eyck Niccolö Albergati-portiéjától Nikolaus Gerhaerts van Leiden strasbourgi portréfejein át vezetnek e 15. századi műveken megjelenő naturalizmus gyökerei, amelyekből egy olyan, alig felülmúlható és nehezen változtatható valóságigény fakad, melynek a természeti forma lenyomata nem egyszerűen csak mintaképe, hanem közvetlen eszményképe. Első megközelítésében minden másnál hitelesebb portré, így illeszkedik Luther Mártonnak a 16. században hatalmas, alighanem mindenki másénál nagyobb publicitást élvező portiéikonográfiájába. Megjegyzendő, hogy egyben a portré különleges esete, hiszen hitelességének alapja a fizikai érintkezés, az ereklyekultusszal határos ábrázolástechnikai mechanizmus. Ebben a tekintetben nem szükséges megbotránkoznunk vagy
