Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)

Előszó

mellett a múzeum által megjelentetett konferenciakötetek, tanulmánykötetek - különös tekintettel a szakkatalógusora, ikonográfiái albumokra, az írók kultuszát érintő összegző kiadványokra - mind az irodalomtörténet különböző szereplőihez, irányaihoz való viszony alakulásáról, változásáról, s ezzel párhuzamosan a „múzeum” évtizedeken keresztül zajló metamorfózisáról szóltak. Vannak természetesen olyan „örök” témák, amelyek már a 70-es években mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat oldaláról terítékre kerültek, például a kiállítások korszerűsége, vagy az irodalmi emlékházak kérdése a gyorsuló időben. A múltunk állomásait jól regisztráló két kötet tanulmányainak tanúsága szerint az irodalmi múzeum sok mindenben „megelőzte korát”, például már a 80-as években élen járt a számítógépes adatrögzítésben, az oral history intézményesítésében, a fotótörténeti értékek megbecsülésében, sőt, a múzeum hangsúlyt fektetett az élő irodalommal való szoros kapcsolattartás fontosságára is. Az alábbi tanulmánykötet ezt az irodalmi muzeologia tárgykörébe tartozó sorozatot egészíti ki egy újabb évtized, a 2000-2008 közötti évek muzeológusi gondolkodásának - a múzeum hagyományos, a gyűjtés, őrzés, feldolgozás szempontjait hangsúlyozó fogalmának - a látogatók oldaláról is megközelíthető változásairól. Az irodalomtörténet-írás pozíciójának fokozatos módosulása, az elmélet előtérbe kerülése az 1990-es években számos kérdést vetett fel a nemzeti történeti narratívákra reagáló múzeumi rendszer egészével kapcsolatban is. E könyv megjelenésekor, a 21. század első évtizedében, amikor az irodalomtörténet-írás helyzetében újra lassú szemléletváltozás figyelhető meg, s az irodalmi szöveg, a mű, az életrajz nem csak elméleti fejtegetések illusztrációjául szolgál, hanem az író és mű szorosabb kapcsolatát is feltételezni engedi, az irodalmi múzeum tevékenysége a maga multikulturális, transzdiszciplináris, a társadalomtudományokat a művészetekkel egyesítő tevékenységével reményeink szerint újra „divatba jön”. A mediális vagy képi fordulattal is jellemzett korszakban a múzeum a szellemi erőterébe kapcsolt hangsúlyos vizuális megjelenítéssel, a szöveg és a kép egymásra hatását működni hagyó kiállításokkal, s az oktatást, az irodalom befogadását segítő komplex múzeumpedagógiai foglalkozásaival egy, az irodalom érdekében az irodalmon is túlmutató, a kultúra szempontjából fontos találkozóhellyé válik. Nemcsak a digitálisan rögzített