Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
77 megformáltságot múzeumi látványossággá tévő intézményekről beszéltünk, 23 min a Frank Gehry tervezte Guggenheim Bilbao vagy Renzo Piano Jean- Marie Tjibaou kulturális központja Új-Kaledóniában, Michael Linzey Te Papa Tongarewa múzeuma Wellingtonban, Új-Zélandon, vagy épp Dániel Libeskind új műve, az Imperial War Museum North Manchesterben. Ezek a legendás épületek gyakorlatilag semmit sem jelentenek az adott földrész, városnegyed ismerete, ahhoz való kultúrtörténeti viszonyuk részleges ismerete vagy feltárása nélkül. De ez a tendencia érvényes részben még az olyan klasszikus gyűjteményekre is, mint például az Alte Pinakothek, amelynek a szelleme nyilván mást jelentett München pre-, majd náci, végül poszt-nemzetiszocialista korszakában. Vagy hadd hozzak egy különösen közeli példát: a Freud múzeu25 mot Bécsben, illetve Londonban. Az egyikben, a Berggassén“ a hely eredeti, a másikban, a Maresfield Gardensben inkább a tárgyak és persze az épület is, ahol a pszichoanalízis alapító atyja élete végén kényszerű és rövid emigrációjának napjait töltötte. Azaz: az irodalmi múzeum(ok) megítélhetősége nem független attól, hogy az ott bemutatott dokumentumok, kultusztárgyak, ereklyék egykori tulajdonosai, alkotói milyen szerepet játszottak kultúrájuk történetében, amint attól sem, hogy hírnevük milyen jelentést hordoz a múzeumi közönség különböző részei számára. Ugyanis - s ezért is fontos számunkra a Freud-példa - az irodalmi múzeumok funkciójának megfelelően valójában csak mellékesen s részben mutatnak be, őriznek esztétikai tapasztalatszerzésre alkalmat teremtő műtárgyakat. Ha a művészettörténet hagyományának értelmében autonóm műveket is mutatnak be, azokat nem „saját jogukon” tárják a látogató elé, hanem mint kultikus, az irodalom hősének életét, tetteit, különösségét megvilágító dokumentumokat. (Megannyi ok lehet persze az autonóm művek illusztrációként való használatára is: kezdve a nagy ember mítoszának nagy festő általi legitimálására, vagy épp az író eszméinek vizuális közegben való, mintegy „felfedezésére”. Utóbbi általában összefügg a kor vagy hely szellemét feltételező, azaz a történeti periódusokat utólag megteremtő, rekonstruáló ki27 állítások működési logikájával.)"" Mind a képző-, mind az iparművészet vagy a néprajzi gyűjtemények tárgyai fontos szerepet játszhatnak az irodalmi múzeumokban, de ebben a kontextusban csak a kultusz érzékelhetővé tételének tárgyaiként, a masinéria részeként. Az irodalmi múzeum(ok) ugyanis - kényszerűen - ma még elsősorban az ereklyék, kultusztárgyak gyűjtőhelyei. (Tekintettel a PIM-re: „Ereklye, piff”.) Azaz: nagyon nehéz elképzelni egy, a személyiség, a szerző kultusza nélküli absztrakt irodalomtörténeti koncepcióra építő irodalmi múzeumot, ez ugyanis óhatatlanul s azonnal kultúrtörténeti múzeum GYÖRGY PÉTER I A Kultusz (hűlt) helye - az irodalom (történet) múzeuma
