Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 64 szeti pályázatok,20 képvers- és hangköltészeti bemutatók, performance-ok az irodalmi múzeum falai között gyakorinak mondhatók. 1998-ban a múzeum a Kortárs Irodalmi Központtal bővült, és itt kezdte működését a Digitális Irodalmi Akadémia is.21 Az 1980-as évek elején az igazgatóváltások, az 1990-es évek második felétől az intézmény nevének (Ma-gyar Irodalom Háza, Magyar Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ), alapító okiratának változtatása vált gyakorivá. Az intézményt közvetlenül a felújítás befejezése után, 2000-ben a Károlyi Palota Kulturális Központ22 alá, majd mellé rendelték, az épület kezelői jogát ez utóbbira ruházták át. 2002-ben a minisztérium által megfogalmazott kibővített elvárásrendszerrel, megnövekedett létszámmal a PIM visszanyerte az igényes és sokoldalú tevékenységhez szükséges épületet, amelyben a múzeumi infrastruktúrát visszakapva hangstúdió, étterem, könyvesbolt kezdte meg működését. Ezzel a folyamattal egy időben a PIM és az egész múzeumügy életében alapvető változások következtek be. Nem véletlen, hogy a múzeumok nemzetközi szervezete, az ICOM 2004 tavaszán úgy döntött, hogy a múzeum mint intézmény 1970-es évek óta meglévő hivatalos definícióját revízió alá veszi és újrafogalmazza a 21. század elvárásainak, kihívásainak megfelelően. Az új meghatározás a közönség felé való nagy ívű nyitásról, a társadalom és annak fejlődése érdekében történő hatékony munkálkodásról szól. A múzeumokban bekövetkezett szemléletváltásnak egyik köztudott elindítója a hálózati kultúrában, az elektronikus média terén, az információáramlásban bekövetkezett forradalom, amely szükségessé tette a múzeumok statikus ismeretközvetítő szerepének megváltoztatását, a hatékonyabb, rugalmasabb működést, új kontextusok teremtését. A fiatalabb generáció tagjai nem éreznek feltétlenül áhítatot a múzeumlátogatás során. Ez a kulturális tevékenység számukra már nem feltétlenül zarándoklat, nem a kegytárgyak önkéntes felkeresésének helyszíne, nem az ereklyék előtti főhajtás, nem a megmaradt kincs feltérképezése a régi szentélyre emlékeztető helyszínen, hiszen sok esetben hiányzik hozzá a háttérinformáció, az olvasmányélmény, az egyedi, egyszeri tárgy értékének kellő tisztelete, így kívül állva a kultuszon, a tárgy, a hely nem „nyílik meg” számukra. Ennek felismerése határozza meg az új múzeumi stratégiákat végiggondoló terveket. Az irodalmi múzeum korszerű működésén fáradozókat azonban még egy sajnálatos, vagy természetes)?) tény is befolyásolja: a megváltozott olvasási szokások, illetve a szépirodalom olvasásának a magas kultúrába sorolódása, referencialitásának kérdésessé, többértelművé válása. A mai olvasói szokásokat a televízió csatornáinak kapcsolgatása, az interneten való szörfözés gya
