Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Dialógus
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 312 kát EU-s pályázatokon, nemzetközi fesztiválokon való részvétellel is bővítjük. Olyan közös, nemzetközi projektekben veszünk részt, mint a www.lyrikline. com nemzetközi költészeti hangzó portál vagy a www.readme.ee nemzetközi könyvajánló. 2007 a Kultúrák Közötti Párbeszéd Éve - szóhasználat, szlogenek, esélyek Ludwig Wittgenstein nyelvfilozófus szerint a szónak nincs jelentése, csak „szóhasználat” van. E megállapítás arra vonatkozik, hogy mindig az adott szövegkörnyezetben nyeri el értelmét, kap jelentést a szó.15 Érdemes megnézni, az európai uniós szóhasználat milyen viszonyban áll mindazon elméleti alapvetéssel, amelyet az előző fejezetekben tematizáltam. A 2004-es granadai konferencia a Europe for intercultural dialogue témája köré szerveződött. Az interkulturális dialógus kifejezés - nézetem szerint - fontos szemléletváltást jelöl: nem multikulturalitásról van szó, hanem kultúrák közötti párbeszédről. Az Európai Unió kultúrával kapcsolatos elméletei - éppen a róla folyó párbeszédeken keresztül - talán eljutottak addig a belátásig, hogy egy egységes kulturális Európa képének víziója nem a kulturális egybeolvadások, hanem épp a különbözőségek hangsúlyozásában keresendő. Amit Husserl a „honi világ” és az idegen kulturális világ összevetésekor így fogalmaz meg: az idegen kulturális világban van valami, ami nem tehető sajáttá. Az idegen kultúra elsajátíthatatlan idegensége nem az idegen szellemi rendből ered, hanem - mint a tanulmány elején utaltam e husserli gondolatra - mélyebben fekvő oka van, mely a megelőző generációk, a saját elődök, a generatívtörténeti hagyomány örökségén alapul. A saját és az idegen ősök pedig felcserélhetetlenek. Ezért az idegen kultúra normalitás-struktúrája megközelíthető, ám elsajátíthatatlan. Az interkulturalitás fogalma egy hosszú folyamatot, így a párbeszéd is hosszú távú kultúraközi kommunikációt jelöl. Az Európai Unió fontos észrevétele a kultúrák közötti dialógus kapcsán, hogy az eddigi kezdeményezések során az állampolgárok és a civil szervezetek bevonása nem volt teljes. Talán ide kapcsolható Bahtyin, aki a dialogicitáshoz vezető útként a nyelveken keresztül reprezentált világlátások közötti feszültséget jelöli meg. Míg a gazdaság meghatározott területein az egységesítési tendencia a tagállamokra kötelező érvénnyel bír, azaz az Európai Unió monologikusan beszél, a kultúra területein minden ilyen irányú tendencia zátonyra futhat, tehát a dialogikus jelleg dominál. Ez azt jelzi, az Unió egyszerre kíván hierarchikusan