Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Kiállítás
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 292 3 A televízió elterjedésével, a technika előretörésével az olvasási szokások megváltoztak, talán nem túlzás azt állítani, hogy a fiatal generációk életében az olvasást radikálisan háttérbe szorították más szabadidős tevékenységek. Azt reméltük, hogy a saját formanyelvükön megfogalmazott értékek bemutatásával vissza tudjuk őket csalogatni az olvasók táborába. József Attila életműve alkalmas formabontó bemutatásra. Költészetének befogadása azonban nem mindig egyszerű. Talán senki sem kutatta oly szenvedéllyel a világ rendjét, s benne az ember helyét, s nem tudta olyan pontosan megfogalmazni és mélyen átélni a 20. századi ember érzésvilágát, mint ő. Arra a bátorságra is alig van példa, mellyel szembenézett az egzisztenciális következményekkel járó tapasztalatokkal. Verseiben nemcsak filozófiai, egzisztenciális kérdéseket fogalmazott meg, hanem alapvető szociális problémákat is fölvetett, s mindig a kiszolgáltatottak, az elesettek szószólója volt. A kiszolgáltatottság fogalmát azonban tágan értelmezte: „Mi, mai költők, nem tehetünk mást, mint hogy elmondjuk örömeinket és bánatainkat egyfelől, másfelől pedig kiállunk a szabadságért minden formában és mindenütt, ahol a gazdasági jólét jelszavaival és fegyveresen megkísérlik a költők örök ellenfelei a «tömegeket« legjogosabb emberi igényeiktől, a szabadságtól és a szabadságra való törekvésüktől lélekben is eltántorítani.” (József Attila, A mai költő feladatai = József Attila művei II., sajtó alá rendezte, Szabolcsi Miklós, Bp., Szépirodalmi, 1977,263.). Nemzedékek nőttek fel költészetén úgy, hogy a verseiben vigaszt, gyakran erkölcsi útmutatást találtak a maguk számára. Mára azonban megváltozott a befogadói magatartás. A fiatalokra az irodalomnak nincs ennyire közvetlen hatása. József Attila életének alakulása, elmagányosodása, szenvedéssel teli sorsa, tragikus halála számukra nem minta. „Lúzernek” tartják, miközben költészete hat rájuk. Erre a hatásra is építettünk a kiállítás összeállításakor. Azt a tapasztalatot vihetik magukkal, hogy a „sikeresség” nem mérhető csupán anyagiakkal. József Attila tőkéje a megalkuvás nélküli gondolati következetesség, gazdagsága pedig az a csodálatos költészet, melyet az utókorra hagyott. 4 A látogatói és fenntartói elvárások változása komoly vitákat indukált a szakemberek körében a hazai és a nemzetközi szaklapokban. A vitában részt vevő muzeológusok egy része forradalmi változást kívánt, nyíltan populistának vallotta magát: az üvegvitrineket száműzni akarták a kiállítóterekből, a kiállított tárgyakról a magyarázatokat lehetőleg a legmodernebb technika felhasználásával, a lehető legegyszerűbb szinten megfogalmazva akarták közvetíteni. Mások a tudományosság védelmében fogalmaztak meg érveket. Szerintük a múzeumok harca a látogatókért könnyű műfajú szórakozássá fogja lealacsonyítani a kiállításokat. A mind szélesebb hozzáférés a múzeumok javaihoz színvonalcsökkenéssel fog járni. A kérdéskör egy mélyebb összefüggése is felszínre került ezekben a vitákban. Nyilvánvalóvá vált,
