Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Kiállítás
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 286 bizonyos értelemben kész látvány fogadja. Térben mozoghat, a kiállított tárgyakat újra és újra megnézheti, tekintetével át tudja fogni a teret. Közben megbeszélheti élményeit másokkal. Ezzel ellentétben a multimédiális kiállításba lépve nem látszik más, csak a kivetítőkön pergő képek és a számítógépeken aktuálisan használt menü. A hordozók (plazmatévé, számítógép) „elrejtik” a kiállítást, mindig csak „a pillanat”22 látszik. Ezért legfontosabb feladatunk „a pillanat” kitágítása volt.23 Ezt az életmű témákra tagolásával láttuk megvalósíthatónak a látogató és a bemutatandó anyag között kiépítendő interaktivitás segítségével. Feladatunkat elsődlegesen a befogadó oldaláról közelítettük meg, ez volt a legfontosabb szempont, mely meghatározta a kiállítótérben egymás mellett elhelyezett öt plazmakivetítő képsorainak összeállítását. A rendezés során figyelembe vettük a vertikális és horizontális tanulás folyamatát is. A bemutatandó anyagot 5xl2’41 percnyi hosszú témákra osztottuk, így az öt képernyőn összesen egy órányi film látható József Attiláról. A témák feldolgozása a biográfia és az életmű időrendjéhez igazodik, de mindegyikből, a költő szavával élve, „világegész”-et24 alkottunk; az átjárhatóság eredményeként a látogató az ismeretek bármely szintjén közelíthet a témához, ha van elég türelme és érdeklődése, a folyamat során egyre mélyebbre hatolhat az információk tengerébe, egyre többet tudhat meg a költőről. A „világegész”-ek a befogadás végén25 új egységet alkotnak, s ebből „ki-ki annyit lát, amennyi szeme van”. A szerkesztéskor ügyeltünk arra, hogy a megértést és az átélést ne befolyásolja a megtekintés sorrendje, a dialógus jegyében felajánlottuk még a saját tempójú megismerés lehetőségét is. A látogatónak magának kell eldöntenie, hogy mit és mennyit kíván megismerni a felkínált lehetőségből.26 Számítottunk arra, hogy egész osztályok vagy turistacsoportok lehetnek a kiállításban, néha egyszerre negyven fő is. S közben minden esély megvan arra, hogy a csoportoktól függetlenül is érkezik érdeklődő. Az interaktív kapcsolat kialakításakor arra törekedtünk, hogy a megjelenítendő tartalmat úgy csoportosítsuk, hogy minden látogató hozzáférhessen az összes információhoz, s könnyen eligazodjon benne: mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy bekapcsolódhasson a nézelődésbe. Ezért a kiállítás 12’41 percenként ismétlődik. Tehát, aki a „kezdéshez” képest későn érkezik, nem kell sokat várnia, hogy bekapcsolódhasson a programba.27 Nagy dilemmánk volt az is, hogyan lehet az élettörténet és az irodalmi tények, illetve a multimédiális megjelenítési forma közötti feszültséget feloldani, hogy egyúttal a költészet szövegszerűségét is próbáljuk tudatosítani. Célunk elérése érdekében a kivetítők és a számítógépek mellett hat hangboxot28 helyeztünk el a kiállításban fülhallgatókkal. Mindegyiken tíz verset lehet
