Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Kiadványok
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 266 hogy évek óta keresett, még hiányzó adata valamelyik közgyűjtemény még feldolgozás alatt lévő, frissen szerzeményezett anyagában rejtőzik. A már-már tetszhalottnak tűnt, de mostanában újraéledő Jókai kritikai kiadás éppúgy profitálhat a katalógusból, mint a kultuszkutatás, amely most az 50 éves írói jubileum alkalmából Jókainak küldött, több mint kétszáz üdvözlő távirattal gyarapodott; ezek a Petőfi Társaság anyagából 2004-ben kerültek elő. Hazai viszonylatban páratlan társadalmi panoráma - és nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy az 1894-es irodalmi ünnep kicsit már a nagy millennium főpróbája is volt. Ajánlható továbbá a kötet az irodalom minden rendű és rangú barátjának. Márpedig Jókai-élménye még ma is csaknem mindenkinek van, és ha valaki rászán egy negyedórát a katalógus áttekintésére, használatának elsajátítására, máris részt vehet abban a jóféle szellemi izgalmakat kínáló játékban, amelyre az első pillantásra talán szokatlan vagy furcsa cím is invitál: „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. (Forrását nem ártott volna közölni; egyébként A kőszívű ember fiainak egyik fejezetcíme.) Kedvcsinálóul összeállítottunk néhány ilyen, bárki által folytatható adatbokrot. Aki materiális korunkban az elismertség fokát és mértékét a bevételek és kiadások alakulásán szokta mérni, máris bőséggel talál böngésznivalót. (És közben elcsodálkozhat azon, a 114-115. oldalon, hogy egy korabeli váltó milyen kisgrafikai remeknek tűnik ma már.) A történet 1849 őszén kezdődött, amikor írói pályája szüneteltetésére kényszerítve, Jókai „nyugtatvány”-okat töltött ki családtagjai számára (Károly bátyjának és anyjának); a viszonylag kis összegek (hét arany, illetve húsz forint) azonban akkor a túlélést biztosították (112.), hiszen amikor „Pestre haza kerültem [ ] volt vagy másfél ezer forint adósságom”. Az összeget most viszonyítani is tudjuk: ez bizony másfél Egy magyar nábob honoráriuma (54.). Az író rendre szoktatott ember volt. Nemcsak témáit, ötleteit jegyezte fel azon frissiben noteszok sorába, de gondos-pontosán rögzítette bevételeit és kiadásait is. Ezeknek a naplóknak sora ugyan nem teljes, de pályájának több szakaszán mégis bepillantást engednek a családi gazdálkodás mikéntjébe. A legkorábbi 1852-1854 tájáról való, amikor a magyar irodalom nagy robotosa már javában folytatta szívós, mindennapi harcát nemcsak irodalmi terveiért, de családja megélhetéséért is. Mégpedig eredményesen: „1853 elején volt már fölösleges 600 pengőforintom.” Ez volt a fővárosi tuszkulánum, a svábhegyi telek megvásárlásának indulótőkéje. A katalógusban fellelhetjük a „Kauf Vert- rag”-ot is, azaz a Budán, 1853. augusztus 4. és szeptember 14. között lezajlott telekvásárlás adásvételi szerződését, amelyet vevőként Jókai Mór és felesége,
