Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
213 nyolországban65 is. Ide kívánkozik a Cambridge-ben 2004 áprilisában tartott kétnapos nemzetközi Márai-konferencia, ahová Budapestről, Rómából és New Yorkból érkeztek előadók. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2000-ben bemutatott centenáriumi Márai-kiállítása a budapesti bemutatkozás óta járja Európát. A folyamatosan bővülő tárlat az ember Márait helyezi középpontba, az életművön, az író könyvein és cikkein keresztül mutatja be őt. Az eddigi bemutatók helyszínein elsősorban arra voltak kíváncsiak a látogatók, hogy „ki ez az ember?” (Németország, Olaszország, Lengyelország, Dánia, Hollandia, Nagy- Britannia és Szlovákia városai látták vendégül eddig a kiállítást.) A tárlathoz kapcsolódva Salernóban és Londonban fotókkal és dokumentumokkal gazdagon illusztrált katalógus is készült. Ugyancsak e sikerhez tartozik, hogy Bruno Ventavoli Olaszországban írt magyar irodalomtörténetének utolsó fejezetében bőséges terjedelemben szól Márairól.66 Idehaza éppen a pozitív külföldi fogadtatás és Márai műveinek középpontba kerülése indukálta a Posztumusz reneszánsz című kötet megjelenését. A siker újabb állomásai között említjük, hogy Márai az Egyesült Államokban is kedvező fogadtatásra talált. A zendülők című regény kapcsán Arthur Phillips így ír a New Yorker című lapban: „lélegzetelállító nyelvi bravúrok és későbbi regényeinél több humor, féktelenebb képzelőerő” jellemzik e művet. Márai talán azért halt meg ismeretlenségben az Egyesült Államokban, mert nem vált angol nyelvű alkotóvá, véli a szakíró.67 Úgy tűnik, nem egészen értik Márai európai voltát/sorsát. A Napló 1976-1983 című kötetében írja:68 „Nemzeti nyelven az emberiségnek írni... ez az irodalom.” Amerikai időszaka sikertelenségének és mai sikerének oka talán éppen ezen elvének tudatos alkalmazása, ilyen szempontból kérdéses Phillips felvetése. Aki számára a nyelv az egyetlen haza, megtanulhat és beszélhet egy nyelvet (erre szüksége is van), válhat egy ország állampolgárává, de egy Márai-karakterű író belül nem válik amerikaivá. A 70-es évektől kezdődően magyarul is keveset alkot, de hazát, tehát nyelvet, szívet, hovatartozást nem tud és akar váltani. (Nem csoda, hogy keserűségében úgy tekint az idehaza élőkre, mintha valamennyien kollabo- ránsok lennének.) Ezért marad szívében mindvégig kassai, ezért „játszanak Kassát” egész nap a rokoni látogatások során. (Azt is meg kell jegyezni, hogy az író egy idő után kifejezetten ellenállt művei angol nyelvre fordításának.) Az újvilágbeli sikernek az is egyik oka lehetett, hogy (Európához hasonlóan) a teljes ismeretlenségből, váratlanul került az érdeklődés középpontjába egy impozáns élet és mű. Ugyancsak A zendülők kapcsán írja Michael Sims: „Márai Sándornak ma már van szobra Budapesten, de igazi emlékművet saját magának állított, minMÉSZÁROS TIBOR I Az élet orgazdája az ember. Vágy a teljes életmű után
