Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 166 valamennyi Mattis Teutsch-olajkép magyarországi közgyűjteménybe, a Szép- művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Janus Pannonius Múzeum állandó kiállítására került. Mintegy félszáz Kassák-mű lett részben még 1967 előtt, részben ez után ajándékozás, csere vagy adásvétel révén magyarországi magángyűjtemények része. 1982-ben a Magyar Nemzeti Galéria 20 grafikát, 1985-ben a Szombathelyi Képtár 64 művet, olajfestményeket, grafikákat vásárolt meg. A hagyaték többi része két részletben került a Kassák Múzeumba: 1975 júliusában 484 képzőművészeti alkotás, 311 fotó, 1575 levél, 5085 műkézirat, 2262 könyv, folyóirat, nyomtatvány és 212 relikvia; 1986-ban, Kassák Lajosné halála után, végrendeletének megfelelően újabb 708 képzőművészeti alkotás, 1026 fotó, 2113 levél, műkézirat, 403 könyv, folyóirat, aprónyomtatvány és három relikvia. Ez az előtörténet, továbbá a hagyaték anyagának összetétele szabta meg kezdettől fogva gyűjteményépítő munkánkat. A leginkább számottevő, a szó valódi értelmében vett látványos gyarapodást a képzőművészeti gyűjtemény vonatkozásában sikerült elérnünk. E műtárgyegyüttes törzsanyagát Kassák Lajos festményei, grafikái alkotják. A külföldi és hazai közgyűjteményekbe, francia, német és svájci magángalériákba került művek pótlását már Kassák Lajosné elkezdte. 1973-ban, a Bizományi Áruház vállalat ez évi második aukcióján érdekes Kassák-kép bukkant fel: egy 30x24 cm-es tussal, vízfestékkel és olajtemperával, visszafogott színhasználattal kartonra megfestett absztrakt kompozíció. Jelen voltam az árverésen, személyes emlékként mondhatom el, mi történt. A közönség a bolondoknak és különcöknek járó mosollyal figyelte, hogy Kassákné és Romvári Ferenc, a pécsi Janus Pannonius Múzeum képző- művészeti gyűjteményének vezetője újra és újra túllicitálja egymást. A versengést Kassákné nyerte meg. Később derült ki, hogy művészettörténeti jelentőségű képet sikerült megszereznie. A festmény hátlapján látható román nyelvű rájegyzések és vámpecsét tanúsága szerint a mű szerepelt a Contimporanul című bukaresti avantgárd folyóirat által 1924-ben rendezett nemzetközi avantgárd kiállításon, s a tárlat után vásárlás révén bukaresti magángyűjteménybe került. A kép 1999-ben, azaz hetvenöt év múlva ismét látható volt a román fővárosban: a fő helyen szerepeltettük azon a kiállításon, amit Kassák műveiből az ottani műcsarnok, az Arteppo termeiben rendeztünk. Legalább ilyen érdekes annak a másik korai képnek a története, amit 1989- ben már a Kassák Múzeumnak sikerült megszereznie. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett 1987. évi centenáriumi Kassák-kiállításon az elveszettnek hitt vagy lappangó képeket a róluk fennmaradt fényképfelvételek közlésével
