Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi 152 tö Ignác Külföldi Regénytárában.43 Közismertek a III. Richard királyról írott színibírálatának alábbi sorai: „Shakspeare! Változzék e név heggyé s magasabb lesz a Hymalájánál, változzék e név tengerré, s mélyebb és szélesebb § lesz az atlanti óceánnál, változzék e név csillaggá s ragyogóbb lesz a napnál. Talán a természet kamatra adott valami nagy szellemet még a hajdankorban s a kamatot esztendőnként a tőkéhez csatolta, s miután ez évezredek múltával már megszámíthatatlan összeggé gyarapodott, terhe alatt leszakadt az ég, s e roppant szellemkincs Angliának Stratford nevű városában esett le egy gyapjúkereskedő silány viskójába, épen mikor e jámbor atyafinak Vilmos nevű fia született, ki első lélekzetével beszíta, mi az égből rá omlott. Több effélét lehetne mondani, mi tán nevetséges nagyításnak tetszik, pedig koránt sem az. Shakspeare egy maga fele a teremtésnek. 0 előtte tökéletlen volt a világ, s az isten, midőn őt alkotá, így szóla: netek emberek, ha eddig kételkedtetek, ez után ne kételkedjetek létezésemben és nagyságomban! Mind előtte, mind utána sem madár, sem emberi elme annyira nem röpült, mint Shakspeare. Megrabolta a természet minden szépségét; mi csak szedegetjük, böngészgetjük, mit ott hagyni épen kedve telt, vagy a mit elhozni méltónak sem tartott. Nincs az az indulat, nincs az a szenvedély, az a jellem, mellynek mását nem adta, s olly festékkel, melly semmi idő múltával sem veszti el színét, még csak meg sem halványodik: neki jutott örökül azon ecset, mellyel a világszellem a tarka földet, a fényes csillagokat és a kék eget festette, mik ollyanok lesznek évezredek múlva, a miilyenek voltak évezredek előtt.”44 Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Fond VII. (amelyben Petőfi- és Szendrey Júlia-kéziratok vannak), őriz egy kis nyolcadrét alakú papírt45, amelyen Petőfi kézírásával azok a Shakespeare-művek vannak, amelyeket Vörös- martyval és Arannyal készültek lefordítani. 1848. február 10-én azt írja Petőfi Arany Jánosnak: „Shakspearet erősen fordítjuk Vörösmartyval, én e hónapban bevégzem Coriolanust, már a negyedik felvonás vége felé járok, Vörösmarty Lear-ez. Én Coriolanon kívül még okvetlen lefordítom Rómeót, Othellót, III. Richardot, athenei Timont, Cymbelinet s talán IV. Henriket és a Téli regét, Vörösmarty Learen kivűl Machbetet, Hamletet, Violát, a nyáréji álmot s még nem tudom mit.”46 Sajnos Petőfinek már csak a Rómeó és Júlia elkezdésére maradt életideje. Az angol irodalom szeretetét, ismeretét más könyvek is mutatják. Byron két kiadásban is megvan, az ötkötetes 1842-es, lipcsei kiadású összes kötetlen példánya, de csak az a kötet van felvágva, amely a Manfred és a Cain című drámát tartalmazza. Van egy díszkiadású Byronja egy kötetben, 1837-ből, a költő saját névbejegyzésével.
