Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 148 A könyvtár Vajon mire lehet következtetni egy író könyvtárának maradékából? Az alkotó fennmaradt könyvtára vagy annak töredéke következtetni enged tulajdonosa műveltségére, ízlésbeli és filozófiai, valamint politikai tájékozódására vonatkozóan. A dedikáció feltárja a költő/író baráti és szakmai kapcsolatait, a különleges, mert kis példányszámú, betiltott, elkobzott kiadások tükrözik a mű kiadástörténetének alakulását. Az, hogy az 1852-es betiltott, összeszedett Emich Gusztáv-féle kiadás néhány példánya megmaradt, a kiadónak köszönhető. A PIM könyvtárában található darab Emiché volt, erről ex librise tanúskodik. Ebben a kiadásban benne van a Lévay József által megcsonkított-átalakított Az apostol is, ami még így is sok volt a cenzúrának. Egy Petőfi által Bankos Károlynak dedikált Összes költemények két példányban is megvan a múzeum könyvtárának egy régebbi és egy vadonatúj, 2005-ös beszerzésből. Kérdés, hogy miért ajánlott két könyvet is ugyanannak a barátjának? Feltehetően mások által küldte őket, hiszen a megjelenés után közvetlenül nem járt Kunszentmiklóson, és biztos akart lenni abban, hogy ajándéka eljutott hozzá. Most próbálunk szponzort szerezni egy nagyon érdekes George Sand-kötet, a Mauprat megvásárlásához, melyet Arany János dedikált Petőfi Sándornak; gondoljuk, hogy már a házassága idején, esetleg akkor adhatta át, amikor a költői nászút után az ifjú pár meglátogatta őt Nagyszalontán. Petőfi Sándor könyvei tulajdonosukkal együtt sokat vándoroltak egyik városból a másikba, egyik lakásból a másikba. Eközben elvesztek, elkallódtak, elajándékozta őket. A költő 1848. május 24-én elárvereztette könyveinek egy részét,24 és a befolyt pénzt a nemzeti hadsereg felállítására ajánlotta fel. Más értéke könyvön és a híres metszetgyűjteményen kívül nem volt. A számára legdrágább és legszükségesebb dolgokat áldozta fel. Úgy szerette és becsülte a könyvet, mint egy olyan értelmiségi ember, aki munkaeszközének tekinti Gutenberg áldásos találmányának termékét, de úgy is, mint műgyűjtő, aki a könyv kiállítását, kötését, illusztrációit, anyagát is értéknek tartja. A felajánlás után megmaradt részt sem tudhatta maga mellett, hiszen amikor 1849 nyarán családjával másod-unokatestvérének, Orlai Petries Somának családjához utazott Mezőberénybe, könyvtárát, amely magában foglalta Pákh Albert könyveinek egy részét (aki betegségét gyógyíttatta külföldön) és természetesen feleségének, Szendrey Júliának a könyveit is, lakásában hagyta. Barátja, Egressy Gábor ugyanabban a házban lakott, de arra nincs adatunk, hogy nála helyezett volna el könyveket. Néhány könyvet vihetett csak magával. A Pesten maradt könyvekről a foglalási jegyzőkönyvből lehet tudomásunk. Az 1849. február 16-i
