Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
121 keveredhetnek egymással az enteriőrökben. E lakásbelsőkben a tárgyak kötetlen elhelyezése által keltett hatás jól illeszkedik a világkiállításokért lelkesedő közönség „eklektikus valóságtudatához”.25 A látványosságként funkcionáló műtermek mágnesként vonzzák a fővárosiakat. (Legismertebb magyar példája ennek Benczúr Gyuláé, mely hetente egy délután mindenki számára szabadon látogatható.)26 Ezek a berendezett terek a társas életnek korábbinál nyíltabb, a megszokottól eltérő kereteit kínálják, ahol festők feszélyezettség nélkül érintkezhetnek az arisztokráciával, amely jelenlétével ugyanakkor jelentősen emeli a művésztársadalom presztízsét. A találkozások nem utolsó sorban növelik a művek eladhatóságát, reklámot, megrendelési alkalmat teremtenek.27 A magyar sajtó kedvelt műfajává válik az illusztrált műterem-látogatás28 - Munkácsy párizsi műterme egyike a legnépszerűbbeknek -, az újságírók elsősorban a berendezés leírására koncentrálnak, alig szentelnek figyelmet a kiállított vagy készülő műveknek. írói dolgozószobák a századfordulón Az írók közül többen kísérleteznek a festőműtermekhez hasonló, az előző generációk egyszerű írói dolgozószobáitól jócskán eltérő környezet kialakításával. Hangoztatják azt az elvet, hogy az alkotót körülvevő tárgyaknak szellemi inspirációt kell közvetíteniük: „Mi, kényesebb gyermekei egy követelőbb kornak, el sem lehetünk a fényűzés egy bizonyos foka nélkül. [...] Mi eljárunk a műtárlatokra, megfordulunk az antikváriusoknál, statisztálunk a különböző aukciókon, mi természetesebb, mint hogy megszáll bennünket is a gyűjtés vágya, mi is részt kérünk a nemesebb gazdagok kiváltságaiból, és érzésünk jogán just formálunk ahhoz, amiből anyagi tehetetlenségünk kizár bennünket. [...] Azt mondják, hogy az én műhelyem inkább hasonlít egy festő műhelyéhez, mint egy puritán író remetelakához. Pályáztam én valaha a puritán erénydíjra? Mondtam egy szóval is, hogy nem érzem magamat piktornak vagy szobrásznak? Ebben a puha fészekben jól találom magamat és ez a fő.”29 Kiss József szinte védekezésképpen leírt sorai még tükröznek némi kételyt, bizonytalanságot. Sokkal kevésbé közvetítik ezt az érzést a szobájáról készült fotók, amelyeken látszik a tárgyak összeválogatásának műgondja, s jó adag öntudat sugárzik a magát „művészpózban” fotografáltató íróról.30 KALLA ZSUZSA I Dolgozószoba mint műalkotás
