Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 118 Napfény és holdfény - egy kiállítás tanulságai Jelen tanulmány egy, az író teljes kéziratos hagyatékát, könyvtárát, műtárgyait ismertető háromkötetes katalógusnak a relikviákkal kapcsolatos tanulságait használja fel. A közeljövőben teljessé váló, nagyszabású vállalkozás a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik legnagyobb tárgygyűjteményének teljes, muzeológiai szempontú leírását adja.6 A katalógus előmunkálatának is tekinthető az a tematikus, alapterületében is jelentős kiállítás,7 amely kizárólag Jókait, az alkotót, és nem az életművet állította középpontba. A relikviákat bemutató fejezethez sok tanulsággal szolgált az a feladat, hogy hiteles enteriőr-rekonstrukciókat rendezzünk be Jókai saját írásai, családi visszaemlékezések, korabeli fotók, rajzok alapján.8 A. Napfény és holdfény - Jókai világai címmel 2000-2006 között álló, csaknem negyedszázados hiátus után megrendezett tárlat népszerűsége, a hozzá kapcsolódó programok látogatottsága igazolta azt a várakozást, hogy az irodalmi múzeum közönsége fokozottan érdeklődik az író személyiségére, életére vonatkozó dokumentumok iránt, s azt is, hogy a látogatóban az ismeretszerzés mellett az érzelmi kötődés kialakításának motívuma munkál - ebben a folyamatban nagy szerep jut a relikviáknak. Puritán egyszerűség - riasztó zsúfoltság? A Jókai életére vonatkozó források, az ábrázolások igazolnak egyfajta, a katalógusból is kiolvasható kettősséget,9 ez a fontos jellemző, úgy tűnik, Jókai otthonainak sajátsága volt. Egyrészt vonzódik a dísztelen, kézre álló, célszerű munkaeszközökhöz, ezt a vonzalmat bizonyára gyermekkori környezetéből, a komáromi ház rendszerességre, szorgalomra, belső fegyelemre szoktató légköréből hozza magával.10 A - Jókai szavával élve - „otthonosnak” van egy másik, fontos jellemzője is: nem csupán személyes ízlésének megfelelőt, kényelmest jelent, hanem egyúttal a családi hagyomány által megszenteltet, magától értetődő gesztus számára a múltból való táplálkozás, az elődök tárgyainak tisztelete, megőrzése. Ezzel a puritán ízlésű lakberendezési hagyománnyal szemben egy másik, csaknem ellentétes irányú folyamat kezdődik az 1860-as évektől Jókai környezetében. Lakásait egyre inkább a reprezentatív helyiségek zsúfoltsága, a bútorok, nippek, díszítő funkciójú elemek burjánzása jellemzi.11 Visszaemlékezések tanúskodnak róla, e sokszor lakói számára is terhes tárgydzsungelt nem egyedül a nyugdíjba kényszerült primadonna, Laborfalvy Róza, az ambícióit
