Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
109 Ennek a diszkurzusnak mind nagyobb a jelentősége, hiszen, mint arra György Péter is rámutat, a tömegmédiumok befolyásolta kibővített nyilvánosság keretei között az irodalomról való nyilvános beszéd lehetősége beszűkül. Márpedig a reflexiómédium a műalkotás megértésének közegét alkotja. Nem abban az értelemben, hogy kijelölné a „helyes” megértés kritériumait, ez nyilván lehetetlen. Inkább úgy, amint a megértésfogalom Luhmann-nál: a megértés tárgyát környezetének összefüggésében tekintjük és értjük meg, és ami különösen fontos itt, ebbe a környezetbe magunkat is beleértjük. Másképpen fogalmazva: magunkat mint a műalkotás egyik vonatkoztatási pontját értjük meg. Az irodalmi múzeum kínálta kulturális termékek éppen ebben jeleskednek: különféle összefüggésekbe helyezve viszik színre a műalkotás megértését. Innen tekintve a múzeum számára előírni mondjuk a radikális inter- textualitás, a szerző halála vagy a lejegyzőrendszerek változása diktálta logikának a képviseletét éppen olyan, mint egy irodalmi szerkesztőséget arra bíztatni, hogy csak adott elméleti szempontok alapján írasson és közöljön kritikákat. És mindez akkor is igaz, ha, mint gyakran tapasztaljuk, a muzeológusok nemegyszer a reflexiós mező más ágenseinél lassabban reagálnak irodalom és társadalom viszonyának, a kulturális praxisok változásának finom elmozdulásaira. De még ez sem jelenti azt, hogy a múzeum létrehozta produktumok, a rendezvények és kiállítások ne integrálnák ilyen elméleti szempontokat. Következzék erre néhány példa. Olyan típusú kiállítások, mint a Halotti maszk - élőmaszk, vagy éppen az Álnév és szerep az irodalomban Szinbádtól Jolánig nem pusztán lehetővé teszik a szerző - mint a szöveget uraló középpont - elvesztésének tapasztalatát, de a szerzői arc és álarc, maszkkészítés és kitörlés folyamatait szövegek és tárgyak közegében viszik színre. Másféle képzőművészeti kiállításokon, mint amilyen Lakner Lászlóé vagy Hegedűs 2 Lászlóé, a befogadók a szöveg különféle felületekre, különféle médiumokba és műalkotásokba való beíródását mint az irodalmi írással párhuzamos és azzal ellentétes folyamatokat élhetik át. A közeghatárok ilyen átlépése révén válik egyértelművé, hogy a képzőművészet, az irodalom és ezek reflexiómédiuma egyaránt megváltozik a kulturális közegek átalakulásával. Egyrészt alkalmazkodik ezekhez, másrészt reagál rájuk. Ennek a változásnak ma az egyik, mind nagyobb jelentőségű tényezője az internet, amely nemcsak az archiválás technikáit, az irodalom mediális közegét, de az emberi tevékenységek legtöbbjét érinti. PALKÓ GÁBOR I Irodalom - múzeum — internet
