Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

1908

N°. 88

’908. jan. 7, kedd, délben

Én édes, drága barátnőm!

Január 1-én kelt kedves leveledre - melyet tegnap, Vízkereszt napján kaptam meg - nyomban válaszolni akartam, de... nem hagytak rá időt. Egész éjszaka ott hevert az éjjeliszekrényemen, s egész éjszaka egyre csak rá gondoltam; mi több, két óra tájban ismét elolvastam, és... százszor is megcsókoltam. Érezted az én forró és ártatlan csókjaimat? Hálacsókok, együttérző csókok, vigasztaló csókok ezek, melyeket küldök. Érezted őket? [...]

Tegnap, alighogy megkaptam leveledet, mindjárt írtam egy sürgős levelezőlapot Zambrának, melyben makacsul ragaszkodom ahhoz, amit már többször is leírtam, azazhogy valamennyi példányban legyen kinyomtatva az Ajánlás. Tehetek-e ennél többet, ha már egyáltalán nem akarnak eleget tenni a kérésemnek? Máris nagyon megbántam, hogy Magyarországon adatom ki a fordításomat, mégpedig olyan csöppet sem előnyös feltételek mellett, amilyeneket rámkényszerítenek: gondold csak el, mindössze 25 példányt bocsátanak a rendelkezésemre: aztán, így mondták, az eladás után a tiszta nyereség fele az Öné. De - feleltem én - sohasem a haszonért dolgoztam és nem is fogok azért dolgozni soha: adjanak legalább 100 példányt a könyvemből és aztán... menjenek Isten hírével! - Nem lehet - válaszolták...; Magyarországon ez így szokás, és ennek így kell lennie. így aztán, tudod, sarokba szorítottak, és kénytelen leszek majd itthon kinyomtatni egy második kiadást a könyvből. Eleve sokkal jobb lett volna, ha itt adatom ki, miképpen valameny- nyi kötetemet saját költségemen jelentettem meg eddig is; teljesen a magam ura volnék, csak azért bocsátanám könyvárusi forgalomba a kötetet, hogy mégis lássák, és elejét vegyem az idegenek piszkálódásának, aztán meg elajándékoznám valamennyit. Nem vagyok gazdag - többször is mondtam már neked -, de végül is kidobhatok még egy kedvtelésemért két-háromszáz lírát, ennyi bőven elegendő lett volna ahhoz, hogy a János Htéz-fordításomat egy remek kis kiadásban megjelentessem. Ami pedig az Ajánlást illeti, arról még annyit, hogy ha engednek, és kinyomtatják úgy, ahogyan szeretném, rendben van; ám ha nem, itt kinyomattatom egy, a kötet méretével megegyező lapon, és legalább abba a néhány példányba, amelyet kapok, én magam fogom egyenként beleragasztani. Különben tudnod kell, drágám, hogy ezentúl egyetlen sort sem írok, egyetlen oldalt sem publikálok úgy, hogy azt ne ne86