Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Az asztalomon itt áll előttem az arckép és a keret, amelyet küldték Nem köszönöm meg - nem akarod, hogy bármiért is köszönetét mondjak -, csak annyit mondok, hogy ismét nagyon drága ajándékot kaptam tőled. De... alig egy év alatt nagyon lesoványodtál! Félek, hogy nem ügyelsz eléggé az egészségedre, s most én kérlek rá, hogy törődj magaddal, úgy, mint ha velem törődnél! Ahogy akarod, amint befejezem az írást, kicserélem a fényképedet; azt teszem a keretbe, amelyiket karácsonyra küldtél; azt, amelyik, mióta csak megkaptam, mindig a szemem előtt van, ugyanis a könyvszekrény üvege mögött van, amely előtt ülve írok. És tudod, a többi képed közül valamelyiket az ágyam mellé akartam tenni, de nem mertem, nehogy fölkeltsem vele látogatóim kíváncsiságát és nem mindig jóakaratú találgatásaikat; hiszen okvetlenül megkérdeznék: kit ábrázol a kép? [...] Ma már nem tudok többet írni; gyötör a láz, s láthatod, sietősen írtam, hogy mielőbb lefekhessem. Zárom hát soraimat, s a legmelegebben köszönöm kedvességedet s a gondolatot, hogy éppen születésem napján és az előtt egy nappal juttattad el hozzám arcképedet és ezt a drága levelet. O, igen, te vagy az angyal, a szent, akit imádnom kell, s akit én imádok. Isten veled, édesem. Ex intimo corde. Beppo. N°. 79 Noto, ’907. november 18. Édes barátnőm! 13-a - boldogtalan születésnapom - óta, amikor legutóbbi rövid levelemet írtam neked, csupán néhány órára hagy el a láz, vagyis feküdnöm kell. [...] Most azért írok, hogy elmondjam, ennyi szenvedés közepeit vigasztalásul ért az a levelezőlapod, amelyen a «Petőfi Társaság»*1 üléséről tudósítasz, az a ceruzával írott levél, melyet Erődi előadása alatt fogalmaztál, valamint a 12-i legutóbbi képeslapod... Ó, drága Margitom, hogyan, miképpen mutathatnám ki hálámat mindezért a szeretetteljes figyelmességért, sőt kegyelemért? Igen, kegyelem! így igaz, mert te vagy az én szentem, az én Madonnám, akihez gyermekkori imádságom szövegét megváltoztatva minden reggel, minden este így fohászkodom: Ave Margit, gratiae plena! És semmi több! Ceruzával írt leveled utolsó szavaiból és a fáradtságból, melyről legutóbbi lapodon írsz, arra következtetek, hogy te sem vagy valami jól sem fizikailag, 42 42 A Petőfi Társaság Giuseppe Cassonét 1880-ban tiszteletbeli tagjául választotta. 77
