Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

hét, a kötet szép verseket tartalmaz, de hogy Harsányi mennyiben közelíti meg Petőfit, azt Ön nálamnál sokkal jobban meg tudja ítélni. A kötet címe Új versek, Budapest, 1906, Nágel Ottó Könyvkereskedése. Ha sikerül, még mielőtt beesteledik, lemásolok Önnek egy költeményt a kötetből. Egyébként furcsállom, hogy Kegyed nem kíséri figyelemmel, milyen irodalmi műveket adnak ki mostanában Magyarországon, különösen a fővárosban! Nem járat valamilyen irodalmi folyóiratot, olyasfélét, mint a «Koszorú», nem tudom, megvan-e még, azt hiszem, Szana T. szerkeszti34.

Fölösleges mondanom, hogy abban a lelkiállapotban, amelyben az elmúlt 15 nap során voltam, egy pillanatra sem vettem elő a János vitéz fordítását; de nyomban előveszem megint, amint lesz egy kis nyugalmam, s felszabadulok egy kicsit a könyvtárbeli munka alól, amely sok időmet veszi el és csak unalmat meg kellemetlenséget okoz számomra! Tudnia kell ugyanis, hogy még ebben a hasztalan állapotomban is több mint húsz éve vagyok az egyébként nagyon gazdag állománnyal rendelkező városi könyvtárunk felügyelőbizottmányának elnöke. Feladatom csupán tiszteletbeli megbízatás, s a városban nincs más, akire átruházhatnák; így hát elviselem, s csak Isten a tudója, milyen nehezemre esik, mert az öttagú bizottmány nálam kénytelen ülésezni, miután én nem tudok elmozdulni itthonról, s nekem kell javaslatot tennem az új beszerzésekre, valamint arra, hogy a dupla példányokat mire cseréljük be, minden hónapban ellenőriznem kell a kimutatásokat, s én folytatom a levelezést az állami könyvtárakkal: rengeteg vesződéssel jár a dolog.

Hát azt tudja-e, kinek köszönhetem a János vitéz fordítását? Önnek: egyes egyedül Önnek! Említettem, hogy jó ideje hozzáfogtam már, s azt is mondtam, hogy félbehagytam: mire Kegyed kifejezte abbéli kívánságát, hogy szívesen elolvasná, s ekkor vettem újra elő, s azt remélem, hogy az Ön kedvéért sikerül hamarosan befejeznem. Amint elkészülök vele, lemásoltatom, mert ezekben a szerencsétlen szemeimben tényleg nem bízom már, s azonnal elküldöm Kegyednek, s szeretném azonnal megjelentetni Önnek ajánlva, hiszen az Öné. Ó, ha a jósors úgy hozta volna, hogy sokkal előbb megismerhetem Kegyedet, mennyi szép dolgot vittem volna véghez csupáncsak azért, hogy Önnek örömet szerezzek vele! Ám szerencsétlenségemre későn ismertem meg, most, amikor már öreg vagyok és hamvába holt bennem minden korábbi hév.

Zambra, akinek Ön szólt az én János vitéz-fordításomról, írt egy levelezőlapot: «Örülök, hogy serényen dolgozol a fordításon» stb. Mármost, ha a jelenlegi munkámat serénynek lehet nevezni, mit mondhatnánk arról, hogy valamikor 400 sort legfeljebb három nap alatt lefordítottam volna? Apropó Zambra: ott van még Budapesten, vagy már elutazott Karlsbadba? Nekem azt mondta, oda készül. A latinleckéket befejezték? Hol tart a tanulmányaiban? Olvassa már valamelyik költőt, Catullust például?... Zambra ezt írta Önről: «Mita jól van: szí34 Koszorú (1879-1886): a Petőfi Társaság lapja: Szana Tamás szerkesztette. A kérdéses időben már megszűnt.

57