Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

engem, lelkesít és vigasztal. De Ön ... nem akarom, hogy úgy szeressen engem, ahogyan én Önt szeretem. Önnek jövője van, nekem nincs! Ha én megelégedhetem is egy gyöngéd szóval, mely az Ön szívéből kél és az enyémbe hatol, Ön nem elégedhetik meg ugyanennyivel. Én megcáfolhatom Schopenhauert (ismeri a Szerelem metafizikáját), Ön nem cáfolhatná meg és nem is szabad megcáfolnia, mert Ön maga az élet, én pedig a halál vagyok. Vagyis, csupán csak szeressen, s hagyja meg nekem ennek az édes gondolatnak az élvezetét, mely talán maga is puszta illúzió, bár valójában nem így hiszem.

Legutóbbi levele valósággal lesújtott. Nem idézem most fel szóról szóra, úgy érzem, nem tennék jót vele; annyit mondok csak, hogy legyen türelemmel! S higgye el, az élete máshol sem alakulna jobban. Hacsak nem történne meg Önnel az, amit hőn kívánok, s ami történjen meg minél hamarabb. Látja, azt mondhatnák, hogy egyazon oldalon ellentmondók saját magamnak. Egyáltalán nem. Ezt mondtam Önnek: szeretem! S most azt mondom, azt kívánom, hogy mielőbb találjon egy Önhöz méltó férfiút, aki megérti, aki annyira szereti, mint én, s ha lehetséges, még nálam is jobban, s aki szerető társa legyen. Biztosíthatom, hogy ez a kívánatos esemény boldoggá tenne engem, hiszen az én szerelmem immár nem a szeretett lény birtoklásának vágyát jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy olyan boldogságra leljen, amilyet én nem tudok és nem is tudtam volna az ön számára elhozni: ennyiben azonosulok a Diotima19 által elmondottakkal, melyeket Platón Lakomája ban olvashatunk.

El akarja hagyni azt a várost, el akar menni messzire: de hová? És minek? Itáliába akar jönni talán, hogy a tudását hasznosíthassa? Ó, nincs tisztában vele, hogy az irodalmár hölgyek, tanárnők sorsa Olaszországban egyáltalán nem valami fényes! S aztán végül árulja el nekem: mivégre ez a sok tanulás? Valamilyen diplomát akar szerezni vagy csupán az égető tudásvágy hajtja? S miért foglalkozik annyit a zenével? Második Liszt szeretne lenni? Erről jut eszembe, nekem is van itthon egy zongorám - micsoda irónia! - a 18 éves unokaöcsém játszik rajta, most fejezi be a gimnáziumot, s a tanulás után minden szabadidejét zongorázással tölti, azt mondják, elég jól játszik, sőt, darabokat is írogat, legutóbb egy Noktürnt mutatott nekem.

Délután 4 óra.

[...]

Szóval Ön, akárcsak én, katolikus! De hát csupán születésünknél fogva és névleg vagyunk katolikusok: Ön ismeri Lessinget, s ami a vallást illeti, úgy gondolkodik, mint Bölcs Náthán, de Lessing meglehetősen szkeptikus! Olvasta Spinozát, s mindent elhisz neki. Holott Spinoza tiszta panteista, vagyis egyáltalán nem katolikus! Spinoza szerint mindaz, amit a külvilágból látunk, mindaz, amit belül érzünk, az egyetlen, a végső szubsztancia megnyilvánulá19 Mantineai papnő, aki Platón szerint Szókratésznek magyarázta el a szerelem természetét.

42