Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

nyaimat, az orvos ugyanis a legszigorúbban megtiltotta az ebbéli foglalkozást, s egy teljes esztendő tétlenségben telt el fölöttem, képzelheti, mennyit szenvedtem. Ez az időszak meggyőzött arról, hogy nem sok haszna volna, ha folytatnám az angol nyelv tanulását, hiszen célom csupán annyi lett volna, hogy költőiket megismerjem, s az angolok közül szinte valamennyien, Shakes- peare-től Shelley-ig, Keats-ig meglehetősen jól le vannak fordítva olaszra; így aztán, amikor szótár segítségével éppenhogy elsajátítottam valamennyire Albion nyelvét, végképp abbahagytam a tanulást, s Ön igazán tudhatja, hogy ha az idegen nyelveket nem gyakoroljuk, elfelejtjük őket. Aztán alkalmam nyílott, hogy levelezésbe kezdjek egy magyar illetővel, aki kedvet ébresztett bennem nyelve tanulmányozásához, s beleszerettem a nagy magyar költőbe, akinek azelőtt néhány versét ismertem csak nem valami jó francia fordításban, és csupán Ballagi Móritz német-magyar nyelvtana meg egy középszerű francia-magyar szótár segítségével, anélkül, hogy bárki is figyelmeztetett volna «Vigyázz, itt lépre mész!», eljutottam odáig, hogy most már jól megértem Petőfi és más magyar költők verseit. Később Puskin iránti rokonszenvem folytán oroszul is tanultam. Mármost mindezekkel a nyelvi tanulmányokkal a hátam mögött, anélkül, hogy egyetlen szót is hallottam volna kiejteni, borzasztóan nehéz megjegyeznem őket, s most, hogy az állandó fájdalmak miatt nehezemre esik fölkelnem, de még a karom is mozgatnom, ritkán veszek kézbe idegen nyelven írt könyvet, mert ha megesik, hogy nem emlékezem egy- egy szó jelentésére, s kénytelen vagyok szótárhoz folyamodni, elfog a méreg, hogy nem tudok nyomban fölkelni vagy a kezem nyújtani érte, s további bosszantó kellemetlenség, hogy az íráshoz-olvasáshoz használatos nagy lencsével kell benne keresgélnem.

Mindezt el akartam mondani Önnek, hogy ne csodálkozzék többé azon, amit legutóbb írtam, vagyis hogy a magyarul írt levelének megértése nagyon sok munkámba kerül, és nem is értem meg tökéletesen, mert jó pár szót nem tudtam kiolvasni, és világos, ha nem tudom őket kibetűzni, megértenem sem sikerül. [...] No de most másról szólok, hiszen annyi mondanivalóm van még.

Bizonyára ismeri Dantét (nyilván nem az egész életművét, az Új életet talán nem!) Petrarca, Tasso, Ariosto, Boccaccio műveit (tőle mit?)... Ó, nagyon sok kell még, hogy elmondhassa, ismeri az olasz irodalmat! Az 1500-as évekből egyetlen költőt sem ismer? Különben, ha nem kell kifejezetten klasszikus tanulmányokat folytatnia, nem föltétlenül szükséges ismernie valamennyi költőnket. Mindazonáltal én fontosnak tartom, hogy legalábbis az utóbbi idők legnagyobbjait ismerje; nem csupán Manzonit, meg kell ismerkednie Foscolóval és Leopardival, különösen ez utóbbival, aki a szív, a Weltschmerz legnagyobb költője. Ha belefog olvasásába, azonnal belészeret! S Leopardi nem csak az a költő, aki közvetlenül Petrarcához kapcsolódik, hanem olyan filozófus, akinek méltán ott a helye a pesszimizmus legnagyobb gondolkodói mellett. Nemrégiben posztumusz kiadták az általa Zibaldonénak nevezett gondolatgyűjteményét nyolc kötetben. Ami az olasz irodalmat illeti, tanulmá25