Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

toszok tartományába visz át, mely tiszta illúzió, de... én érzem! S aztán mi ne tudnánk, hogy olykor, nem is ritkán az illúzió annak, aki élvezettel éli át, nagyobb örömet okoz, mint a valóság? Hiszen emlékszel Leopardi gyönyörű soraira, mellyel Az első szerelem című versét zárja:

„Al cielo, a voi, gentili anime, io giuro Che voglia non m’entró hassa nel petto,

Ch’arsi di foco intaminato e puro.

Vive quel foco aneor, vive 1’affetto,

Spira nel pensier mio la bella imago,

Da cui, se non celeste, altro diletto Giammai non ebbi, e sol di lei mi appago. ”SJ

Tanúm az ég, amely lenéz reánk,

Hogy aljas vágyat nem táplált a lelkem,

Hogy bennem tiszta, szűzi volt a láng.

És az ma is. Mosolygva, bájjal telten Szívemben ott él most is az a kép,

Melytől csak tiszta, égi üdvöt nyertem - És holtomiglan nem kell már egyéb.

(Radó Antal fordítása)

S látod, Leopardi fiatal volt, hiszen az első szerelemről szól a vers, vagyis arról az életkorról, amelyben a természetes ösztönök jóval erősebbek és pa- rancsolóbbak, s mégis... e gondolatok nem azt támasztják alá, hogy létezhet, létezik a tisztán lelki szerelem? Az elmúlt fél évszázad irodalomtörténete egyebet sem tett, mint Leopardi és Schopenhauer pesszimizmusáról beszélt, s igazuk is volt: kettejüknek ugyanaz a természetfelfogásuk, ugyanazt gondolják a szükségszerű rosszról, mindketten abszolút tagadók; de ez a néhány sor, amelyet idéztem, hát nem a német filozófus művének, A szerelem metafizikájának a cáfolata? [•••]

Figyelmesen áttanulmányoztam az elmúlt heti órarendedet. Majd ha az egész jövő hónapra érvényes időbeosztásodat is elküldöd, a nap minden órájában követhetlek gondolatban. De kedves, drága Margitom, nem túlságosan fárasztó ez számodra, hogy ide-oda szaladgálsz, hiszen Budapest nem kis város, s gondolom, nem is gyalogosan közlekedsz. S ez a tegnap esti (szombat) óra, délután fél hattól este fél tízig, nem kényelmetlen neked? 85

85 Leopardi, Az első szerelem, vv. 97-103.

208