Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
sírva imádkozott értem! Immár négy esztendeje, hogy a sírt sem tudom meglátogatni, ahol az én drága anyám pihen! Ez is szüntelen fájdalom számomra! Keserű levelet írtam ma, nem is akarom folytatni. Inkább abbahagyom az írást, hiszen ehelyett lelket kellene öntenem beléd, mert úgy érzem, rajtad is úrrá lett a csüggedés. Kérlek, végy erőt magadon, s próbáld meg legyőzni ezt a letargiát, mely már-már maga alá temetett. [...] Add a kezed, hadd borítsam csókjaimmal. Kérlek, légy egy kicsit vidám. B. N°. 390 ’909. szeptember 17, péntek, délelőtt 11 órakor. Édes Margheritám, édes, drága lelkem, nővérem! Itt fekszik előttem 11-én kelt kedves leveled, újraolvasom, érzem a belőle áradó végtelen gyöngédséget, de sajnos azt is megsejtettem, hogy olyan órában írtad, amikor lelkedet és kimondhatatlanul érzékeny szívedet az a gyötrő bizonytalanság járta át, hogy nem tudhattad, vajon az élők sorában vagyok-e még. O, szegénykém, ez a gyötrelem majdnem egy álló hónapon át emésztett téged, jóllehet enyhítette az a levél, amelyet én is 11-én írtam neked, meglehet, ugyanabban az órában, amikor te írtál nekem. [...] Gondolom, azóta elkezdtél francia- és angolórákat adni: vagyis elindultál a Kálvárián! Nagyon remélem, nem fog túlságosan nyomasztani ez a munka, mert még ha így lenne is, nem tilthatnám meg neked, hiszen nincs hozzá jogom, de az irántad érzett szeretetem nevében könyörögve kérnélek rá, hogy ne folytasd tovább. Szeretném tudni, hány órát adsz hetente, és édesapád beleegye- zett-e elhatározásodba. Mit is mondhatnék, még ha megszakítanád is magad a sok munkával, kétlem, hogy annyi pénzt félre tudnál tenni, amennyi elég volna ahhoz, hogy drága Anyusoddal ketten egy évig megélhetnétek belőle Olaszországban. Véleményem szerint mindenesetre elveszett idő számodra, amit ilyen munkával töltesz el, mert nem tudsz közben tanulmányaiddal foglalkozni, nem marad időd és erőd arra, hogy szellemi alkotással foglalkozz, amire, nem győzöm hangsúlyozni, elméd és kifinomult szellemed már régen megérett. Én inkább azt pártoltam volna, hogy magasabb szintű oktatói munkát végezz, ne egyszerű nyelvtanítást, ám egyik leveledben értésemre adtad, hogy Magyarországon a közoktatásban nem lehet tanári álláshoz jutni, ha az ember nem rendelkezik megfelelő végzettséggel. Hát igen, igazságtalanság van mindenütt! Olaszországban is így van. Ha egy képtelen véletlen folytán holnap visszanyerném az egészségemet, és, teszem azt, valamelyik egyetemen magántanári kinevezést szeretnék kapni, hiába tanultam hosszú évekig, nem kaphatnám meg az állást, mert nem szereztem meg időben a szükséges titu202