Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

És mindannyiszor legyőztem - még mindig legyőzöm először az tartotta bennem a lelket, hogy esetleg valami jelentős tettet vihetnék végbe: sokat köszönhetek a Petőfi költészete iránti szenvedélyemnek. Majd később... ennek már majdnem három esztendeje, támadt még egy gondolat, mely életben tart: az, hogy rád gondolhatok, a gyöngéd vigasz, melyet tőled kaptam s még kapok, a hő vágy, hogy valaha szeressenek, s a tudat, hogy van egy kiváló lélek, a te lelked, ó, drága, imádott Margitom, aki szeret; olyan álom volt ez, melyről hosszú, hosszú ideig úgy hittem, sosem teljesülhet. Hogyan voltam képes így leélni egy életet? Nem tudom! Drágám, szeretném elmesélni neked egész boldogtalan létem történetét, kezdve szomorú gyermekkorommal, s aztán a gondtalan, hamar tovatűnt ifjúságommal, melynek keserű mártíromság vetett véget. De rendkívül elszomorítanálak vele, ez tartott vissza mindeddig, s ezt tart vissza ezután is. Ne is beszéljünk erről! Ne beszéljünk rólam, hagyjuk, beszéljünk inkább rólad. Nos, nem tudom, mi okod van rá, hogy oly idegennek érezd magad az otthonodban, nem tudom, jobban mondva, sejtem: a te lelked fölötte áll minden közönséges dolognak, kivételesen érzékeny lény vagy, s minden, ami körülvesz, sérti érzékenységedet. Szerencsétlen természet az ilyen, s aki ilyen, szinte lehetetlen, hogy élete során egy boldog órára leljen. Gondolod, tévedek? Bár úgy volna! Ott lennél boldog, odafönt, az ilmenaui hegyek között... legalábbis ezt mondod, elszigetelve a világtól, az emberektől!... stb. De hát ez lehetetlen, drágám! Jusson csak eszedbe Platen81 oly gyönyörű és oly szomorú verse, a Vágy, melyet én fordítottam a Külhoni virágok című antológiába. És aztán meríts erőt a VálaszbóW Ezek szerint nem találod helyed a szobádban, kis szentélyedben, ahol lelkem oly sokszor meglátogatott, s ahol most ismét fölkereshetlek? Úgy képzelem, lakásotok nagyon tágas, s én nem ismerem, eltévedek benne. Mondd el, drágám, részletesen, hogy milyen, mert így legalább elképzelhetem, hol vagy éppen, s ezt a képet elmémbe vésem. [...] Legutóbbi levelemben azt írtam, ne küldd el a német Baedekert: most, azok után, amit írtál, mégis arra kérlek: küldd csak el! Hiszen tőled származó széljegyzetek, kiegészítések vannak benne, s számomra minden lapja drága, melyen a te leheleted, a te gondolatod érzik.... O, ha egy nap megszoríthatnánk egymás kezét!... Ha... de ebből elég! Ez lehetetlen! Ennek nem szabad megtörténnie! Hogy miért? Ne kérdd tőlem, az ég szerelmére, ne kérdd! Ez majdhogynem rettenetes következményekkel járna számomra, de még inkább számodra! így imádlak, távolról, akár egy szentet, s így vigasztaljuk egymást, utolsó lélegzetemig. S aztán? Isten veled, drágám, Isten

81 August von Hallermünde Platen (1796-1835) német író, hosszú ideig élt Dél-Olasz- országban, Siracusában, vagyis nem messze Cassone várostától, Notótól. Cassone lefordította néhány versét, melyek a XIX. század végi esztétizmust és dekadenciát előlegzik.

196