Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Roberto Ruspanti: Előszó. Ki volt Giuseppe Cassone?
tett érzéseit. Egy helyütt így szól hozzá:Édes Margberitám, lelkem misztikus jegyese, csupán a Hatalmas Mindenség a tanúja a mi éteri, spirituális, legszentebb esküvőnknek, csak mi ketten tudjuk, bogy leikeink elválaszthatatlanul egybefonódtak immár, hogy férj és feleség vagyunk... [...]” (468. levél). Ám Cassone Petőfi soraira bízza - s ez nem is lehetne másként - távoli, elérhetetlen jegyesével való plátói egyesülésének költői kifejezését (475. levél): Együtt maradtak, mint férj s feleség, Nem pap kötötte össze őket, Hanem az isten és a szerelem. Quali marito e moglie insiem restaro: Non li congiunse il prete, Ma solo Iddio e l’amore.7 8 Cassone valamennyi Hirsch Margithoz írt levelében, de különösen az utolsókban, számos, a notói költő súlyos fizikai szenvedéseire történő utalást találhatunk. Cassone egyfelől állandóan biztosítja szerelmi szenvedélyéről „kedves jegyesét”, másfelől igyekszik enyhíteni a fájdalmat, melyet a saját szenvedéseiről szóló híradásokkal - vagy azzal, hogy épp amiatt ritkábban ír - ő maga okoz neki. Immár közelinek érezvén a véget, még egyszer a „Nunc usque et ultra” mottóval búcsúzik tőle, utolsó levelét ezzel a jeligével írja alá (540. levél). Ebben a levélben a testi szenvedés okozta feszültség finom emberi érzékenység számára nyit utat, mely a végső szerelemvallomásban oldódik föl: „Tiéd vagyok, egészen a tiéd!”. Cassone leveleinek olvastán szükségszerűen Giacomo Leopardi híres sorai jutnak eszünkbe: „De ily boldogságot nem enged az ég a holt természetnek!. .. melyeket Cassone maga is többször idéz Margittal folytatott levelezésében. Ez a gondolat akár a remek szicíliai fordító boldogtalan életének jelmondata is lehetne, aki Hirsch Margit, a művelt magyar hölgy iránt érzett plátói szerelmében találta meg a vigaszt és az utolsó ihletet Petőfi János vitézének olasz fordításához. A levelek sorszámozása a kötetünkben megegyezik az eredeti kiadáséval. Roberto Ruspanti 7 Petőfi Sándor, Az apostol, XIV, 1-3. (Giuseppe Cassone fordítása). 8 Cassone itt emlékezetből idézi Giacomo Leopardi sorait. Cfr. G. Leopardi, Consalvo, 111-113. sorok („...Ahi, ma cotanto / Esser beato non consente il cielo / A natura terrena.”). 17
