Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Roberto Ruspanti: Előszó. Ki volt Giuseppe Cassone?

lentétes következtetésekhez vezet és olyan remények távlatát vetíti előre, amelyeknek a német gondolkodónál nyomuk sincs. Cassone amiatti végtelen elkeseredését, hogy „meg sem ízlelheti a szerelmet”, pontos olasz irodalmi utalások kísérik (Foscolo-, Manzoni-, Leopardi-részletek), valamint egy éles D’Annunzio-bírálat, akit Cassone érdemtelennek ítél a zajos sikerre, amelyet az abruzzói születésű költő elért. Március 15-én a notói költő-fordító Petőfire emlékezve köszönti az 1848-as magyar forradalom évfordulóját. Amikor Cassone fölismeri, hogy Margit is boldogtalan, nyíltan kifejezésre juttatja, mennyire szeretne mellette lenni: „[...] mit tehetnék Önért? Szeressem? De hiszen szeretem! Ugyanebben a levélben (22. levél) olvashatjuk Cassone önvallomását saját szomorú életéről és két korábbi szerelméről. A szicíliai költő a Margittal való kapcsolatában szellemi összetartozást keres, nincsenek földi elvárásai (34. levél), s hogy barátnője értésére adja ebbéli kívánságát, elküldi neki néhány Cäsar Flaischen-vers fordítását. Ugyanekkor megvallja, hogy nem hisz az örök életben és hogy a túlvilágon semmi sincs, az is „a fájdalom örök alakváltozása” csupán. De mindjárt hozzá is teszi, hogy ha nem volna remény, ha nem lehetne hinni a túlvilágban, az önzés diadalmaskodna: Epikurosz filozófiája válna uralkodóvá, a legolvasottabb könyv nem a Biblia lenne, hanem Lucretius Rerum Naturae című műve (48. levél). Cassonénak Hirsch Margittal folytatott levelezésében külön gazdag fejezetet képvisel a magyar irodalom; nem hiányoznak innen sem a pozitív, sem a negatív ítéletek azzal kapcsolatban, hogy hogyan fordították le Petőfi verseit olaszra vagy más nyelvekre. Ebben a témában különleges jelentőséggel bír Cassone János vitéz- fordításának eseménytörténete, annak nehézkes megjelentetése, mely végül is Magyarországon valósult meg Pietro Zambra professzor, a budapesti egyetem olasz tanszéke tanárának közbenjárásának és Hirsch Margitnak a notói költő iránti odaadó ragaszkodásának köszönhetően. Margit tájékoztatja Cassonét a magyar irodalom legfrissebb újdonságairól, beszél a többé-kevésbé neves írókról, költőkről, Reviczky Gyulától kezdve Harsányi Kálmánon, Elek Artúron át Mikszáth Kálmánig (akik közül Cassone némelyiket nagyra tartja, vagy egyszerűen ismeri a műveiket), technikai tanácsokkal látja el azokkal a Petőfi fordításokkal kapcsolatban, amelyeken Cassone éppen dolgozik. így tanúi lehetünk, annak is, miképpen döntött Cassone a „compare” szó mellett a magyar „bácsi” fordításakor, vagy hogy az Eroe Giovanni (így fordítja olaszra Cassone a János vitézi) bizonyos lexikai problémáit hogyan oldotta meg a szicíliai fordító ifjú magyar levelező-társnője szeretetteljes segítségével.

Arról, hogy hogyan tanult meg magyarul, valamint annak titkáról, hogy miként sajátította el azt ilyen jól annak ellenére, hogy valaha is beszélte volna a közelében valaki ezt a nyelvet, maga Cassone az 1909. december 4-i levelében ekképpen vall: „[...] képzelheted, mennyire lehet fogalmam arról, hogy milyen nehéz a te anyanyelvedről fordítani! De tudod, hogyan sikerült mindenkinél jobban lefordítanom Petőfi verseit [...]? Hát így: mivel nem ismertem a magyar szavak kiejtését, hiszen sosem ejtette ki előttem őket senki,

13