Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Kézcsókomat küldöm annak a szent Melániának, te pedig, drágám, édesem, légy vidám, ha azt akarod, hogy én is türelemmel viseljem kimondhatatlan mártíromságomat. Add a kezed, hadd borítom csókjaimmal. Isten veled.

Beppo.

N°. 157

Noto, ’908. július 16. csütörtök, délután egy óra.

Édes Margitom!

[...] Újraolvasom kedves leveled, s egy kis időre megfeledkezem szenvedéseimről; elmerülök ebben az édes álomban, s hálás vagyok neked, áldalak érte, s csókjaimmal borítom a kezed. Tehát London, melyet bizonyára nem is ismertél meg egészen, s nem is láthatsz benne mindent két hét alatt, nem tetszik a klímája miatt? Ezek szerint tényleg helyénvaló a ködös jelző, melyet mifelénk Albionhoz társítanak? Hát majd vidéken kipihened magad egy kicsit. Kívánom, hogy ott jobb kedvre derülj, s ne kelljen még egy olyan képeslapot írnod, mint amilyent a tengeri átkelés során írtál. Jövő szeptemberben melyik fakultásra szeretnél beiratkozni Oxfordban? Három hónap alatt be lehet végezni a tanulmányokat úgy, hogy aztán diplomavizsgára is jelentkezhetsz? Csupa olyan kérdés, amire keresem a választ, de te majd felvilágosítasz.

Nagyon sajnálom, drágám, hogy máris hiányát érzed az olasz nyelv gyakorlásának - talán még hasznosabb most, hogy olaszul írsz nekem -, de miért nem olvasol valamilyen olasz könyvet? Akarod, hogy küldjék, vagy egyáltalán nincs időd olvasni? Igaz is - látod -, észrevettem, hogy egy ideje - hogy is mondjam- ha nem is hibásan, de kissé pongyolán írsz olaszul, ilyesmit nem tapasztaltam korábban. De ne is törődj vele, igazán, ne törődj vele, írj, ahogyan sikerül, ugyan, Isten őrizz, hogy gondot csinálj belőle! Ha kénytelen volnál kifinomult stílusban írni, sokkal több idődbe telne, s talán rövidebben írnál, s el sem tudod képzelni, mennyire sajnálnám. [...] Kérlek, Margherita, ne fáradj sokat Elek levelének fordításával: írd csak le, ahogyan sikerül, akár barbár olasz nyelven is- hiszen majdnem mindent értek már abból a levélből -, azért küldtem el neked, mert ha egyszer netán a nyilvánosság elé vinném a polémiát, nem szeretném, ha Elek azt mondhatná, hogy félreértettem valamelyik gondolatát. [...]

Kérve kérlek, légy vidám, ne hagyd, hogy úrrá legyen rajtad az elvágyódás. Azért mondom ezt, mert leveleidből érződik, hogy máris megtámadott a honvágy. O, hogyan is maradhatnál meg ott, az alatt a felhős-ködös ég alatt novemberben és decemberben! Add ide, kedvesem, mindkét kezed, hadd csókoljam őket kifulladásig, s vigyázz az én drága Gyöngyömre. A te Beppód.

138