Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Édes, kedves barátnőm! Ma öt napja, hogy megkaptam 16-án kelt leveled [...]. Nem tudom, hányszor olvastam el ezt a levélkét az elmúlt öt nap alatt: nem tudom... amellett, hogy olvasása édes érzést kelt a lelkemben, szemem könnybe lábad. Miért, drágám, miért keseregsz azon, hogy húsvétra csupán ezt a levelet küldted nekem? Azt hiszed, ez kevés? Miért aggódsz, miért okoz számodra akkora lelki tusát az talán, hogy ajándékot küldj nekem? Azt hiszed, kevés, amit már eddig is kaptam tőled?: Mély, gyöngéd, rendíthetetlen barátságoddal ajándékoztál meg, tiszta, derűs és őszinte szereteteddel, hálától túlcsorduló szívvel, stb (ezek a te édes szavaid)... Mi értékesebbet, drága Margheritám, akarsz adni vagy adhatnál nekem? Sőt, van-e a világon ennél értékesebb dolog számomra? Látod, szemem könnyben úszik, ezek a hála könnyei, egy kimondhatatlanul édes érzés könnyei, s minden könnycsepp ezer áldást zár magába. Bárha úgy szerethetnélek, ahogy szeretném! S ez a végtelen szeretet bárha egyetlen boldog percet hozna számodra! Bárha... ó, jaj, nem vagyok képes semmire! Szomorú ez!... [...] A Petőfi-versek - mint mondtam, hat ilyen van -, amelyeket az én fordításomban zenésített meg Tasca, a következők: 1. Zárjátok be már... 2. Jaj, be bús ez a harangszó! 3. Ha életében... 4. Amott fönn egy csillag ragyog... S. Függ már a lant... 6. A hó, a holt föld téli szemfedője.ss Az unokaöcsém nem jött haza, de elküldtem neki a kottákat Palermóba, és már vissza is küldte lemásolva. Néhány nap múlva elküldöm majd neked. [...] Zambrának akkor küldöm majd el, ha visszatér Budapestre, és unokaöcsém még egy példányt másol a kottákból. Jó lesz így? Palermóban megnézte a kottákat a Bellini Konzervatórium igazgatója, és unokaöcsémnek azt mondta, hogy Tasca gyönyörű zenéket írt. [...] Mit csinálsz most, édes Margheritám? Dél van. Nem tudom, mit csinálsz most, s mivel más évszak van már, bizonyára foglalatosságaid is átalakultak: talán zongorázol, talán tanulsz... De bármit is csinálsz, engedd meg, hogy félbeszakítsalak egy pillanatra és megszorítsam, majd megcsókoljam mindkét 55 N°. 120 ’908. április 23, csütörtök, délelőtt 11. 55 A versek teljes címe a következő: 1. Zárjátok be már azt a koporsót («Chiudete quella bara!»); 2. Jaj, be bús ez a harangszó! («Ahi, com’é triste quel suono di campana!»); 3. Ha életében... («Se in vita...»); 4. Amott fönn egy csillag ragyog... («Lassú brilla una stella...»); 5. Függ már a lant... («La mia lira é gia appesa...»); 6. A hó, a holt föld téli szemfedője («La neve, coltre invernale della terra in letargo»). Ill
