Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

te is szeretsz engem, hogy te is szerelemmel szeretsz engem, s ha egészségem és életkörülményeim mások volnának, engem választanál. O, én hiszek ebben! Ez az én boldogító álmom!... Ám ez a mégoly szenvedélyes leveled mégsem maradéktalanul vidám: ó, Margheritám, ha te annyit keseregsz, ha te annyit szomorkodsz, ha én azt írom, hogy nem vagyok valami jól, hogy rámtört a búskomorság, akkor, tudod, arra kényszerítsz, hogy hogylétemről soha ne mondjak neked semmit. Most például abból, hogy ma délelőtt olyan hosszan írtam, azt a következtetést vonhatod le, hogy jobban vagyok; ám legyen! O, pedig dehogy, drágám, de a vágy, hogy hosszasan beszélgessek veled, azazhogy a végtelen öröm ad erőt, hogy a kedvedért oly soká az íróasztal mellett üljek. És gyorsan írok, mert úgy érzem, hogy bármely pillanatban elejthetem a tollat, és apró betűkkel, mert azt hiszem, nincs annyi papír, melyre ráférne mindaz, amit mondani szeretnék neked. Elcsüggedsz, amikor én olykor-olykor szomorú életem végét áhítom. De ha tudnád, mennyit szenvedtem és mennyit szenvedek! És mégis, jól figyelj, ha ez az én szerencsétlen létezésem ha nem is magát a boldogságot jelenti számodra - hiszen ez képtelenség volna -, hanem egy kis derűt hoz, én el akarom szenvedni, tűrni akarom, ameddig kell, s nem mondom többé, hogy meg akarok halni! Különben, hidd el nekem, az élet hasztalan! Kedvemre van, persze, ha egy kicsit ünnepelnek, jólesne, hát hogyne, a nagy költőnek kijáró dicsőség, de tudod, csakis egy esetben, azzal az egy feltétellel, ha általa számodra kedvesebb lehetnék... Kérve kérsz, ne semmisítsem meg a műveimet... hát jó: nem semmisítem meg őket, legalábbis azokat nem, amelyek fennmaradásra méltók. S most azt is kijelentem, hogy soha senki sem kapja meg őket azért, hogy kinyomtassa... az én kézirataimmal, érnek, amennyit érnek, akár élek, akár halok, kizárólag egyetlen személy rendelkezhet: te, édesem!5'

Mondd, egyedül utazol Firenzébe? S mit akarsz ott tanulni? Azt hiszem, nem jól választottad meg utazásod idejét, olyankor nagyon meleg van s két hónap valóban nagyon kevés! Az iskolák nemsokára bezárnak, s a két hónap éppen csak arra lesz elegendő, hogy megcsodáld a műemlékeket és műalkotásokat. Már látlak is magam előtt, amint a Loggia dei Lanzit csodálod vagy a Santa Croce templomban a nemzeti nagyságok sírja előtt állsz. Már most kérlek rá, ha ott leszel, gondolj rám Foscolo sírjánál... Ennyit mára, befejezem. [...] S most Isten veled, drága barátnőm! Mondtam már: emelkedjünk fölül - már meg is tettük - a világ kicsinyességein, felejtsük el őket, s ha lehet, bocsássunk meg értük!...

[...] légy vidám, és hidd el, a világon senki sem szeret úgy, mint a te

Beppód.

Nem tudom újraolvasni: esik az eső és sötét van. 51

51 A szerk. kiemelése.

108