Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 13. Egészség és betegség. A homeopátia mint nézetrendszer és gyakorlat
736 13. EGÉSZSÉG ÉS BETEGSÉG len, figyelmeztet a rendszerben való gondolkodás veszélyeire: „semmitől sem kellene az embernek annyira őrizkednie, mint a’ szellem fogságától.”1706 Ugyanilyen fontos számára a kísérletezés szabadságának tiszteletben tartása: „leginkább a’ tudományban gyűlölöm az elnyomást és bitorlást: itt csak a szellem’ szabadsága, alapos vizsgálat, alapos czáfolás, viszonyos tisztelet ’s a dolog mellett maradás uralkodjanak, ’s ne soha személyességek! [...] A gondolkozás’ szabadsága, a’ tudomány szabadsága - legfőbb palládiumunk, ’s annak kell maradnia örökké, ha haladni akarunk. Minden neme a’ despotiának annak sírja.------[A szövegben a mondat után cenzori törlést jelölő vonal áll - K. Zs.]”1707 Eötvös József a fentiekkel szemben az emberi józanságra, az ösztönökre és az érzelmek jogaira hivatkozik: „A hasonszervi gyógyítás elveit látszik bebizonyítani, hogy éber álmaink, melyeket szerelem vagy nagyravágyás előttünk átvezet, elűzik azon kedvesebbeket, melyek önként jőnek, s melyek között lelkünk éppúgy kipihen, mint amazoknál elfárad.”1708 Regényében, A falu jegyzőjében egy, a korban valószínűleg tipikus párbeszédet jelenít meg. Egy vidéki helyszínen egy balesetet szenvedett civil keveredik tréfás vitába az egyetemet végzett szakemberrel, a meggyőződéses „allopata”1709 főorvossal. Ákos ugratja és bosszantja dogmatikus ellenfelét, akinek szakértelmét erősen megkérdőjelezi maga az író is, egyaránt elutasítva a hagyományos orvostudomány radikális módszereit és a homeopátiát. A bölcs megfontolást - és valószínűleg Eötvös álláspontját - János, a huszár képviseli, aki utal rá, hogy a népesség töredékének van módja megválasztani, mivel gyógyítsák, a többséget házi gyógymódokkal kezelik és vagy megmarad, vagy nem. „Életünk Isten kezében van, mint a tiszteletes mondja, s ha valaki nem érte el végső napját, azt megtartja, ha száz doktort hína is.”1710 A vitában Ákos kifejti, a „homöopaták” betegei jobban gyógyulnak - az orvos válasza: azokat csak a természet gyógyította meg.- „De nem mindegy az, ha a beteg meggyógyul?- Mi azt jobban tudjuk; miért tanultunk volna öt évig a pesti egyetemben, ha még ezt se tudnók? [...] Csak azt sajnálom, hogy előbb nem hívattattam, hogy eret vághattam volna.- De hát miért, ha a tens úr jól van? - szólt a huszár.- Hallgasson kend, én azt mondom, - szólt az orvos méltósággal -, az érvágásnak ily alkalommal csudás hatása van.- A homöopaták nem vágnak eret soha - mondá Ákos oly komolysággal, minőt Kálmán, főképp midőn a hatást látá, melyet e szavak a kis sebészre tettek megtartani nem tudott. [...]- A homöopaták? - szóla keserűen - de hát mit tesznek a homöopaták? Adnak-e gyomortisztítót, melegítőt, erősítőt, jalappát s chinát, orvosságot, hogy a beteg izzadjon, s az izzadás ellen antispazmaticumokat, antiphlogosisticumokat, antirheumaticumot, aro- maticumot, cardus benedictust, rhabarbarát, tartarust, sal mirabile glauberi?- Az istenért - vágott közbe Kálmán - már rosszul érzem magam. 1706 Dr. Schedel Ferenc, Dr. Hufeland kinyilatkoztatása a* homeopathia ügyében, Tudományos Gyűjtemény, (1830/3), 79. 1707 Uo., 62-63. 1708 Eötvös József, A falu jegyzője, [1845.] Magyar Helikon, sorozatszerkesztő Fenyő Iván, Szépirodalmi, [bev. Wéber Antal], Budapest, 1974, 460. 1709 A korban egyetemen oktatott, hagyományos módszereket alkalmazó orvosokat nevezték így az 1820-as évektől a homeopátia hívei. A kifejezés később szélesebb körben is ismertté, elfogadottá vált. 1710 Uo., 304.
